Október 29, hétfő

A mai napon a Városházát, a Stockholms Stadshusetet látogattuk meg, tudjátok, itt adják át minden évben a Nobel-díjakat, kivéve a békéért járót, mert az Oslo kiváltsága. Vonattal, vagyis inkább valami HÉV-szerűséggel mentünk be a városba, aztán közekedtünk a híres-neves stockholmi metróval is. A Stadshuset nagyon szép és előkelő épület, impozáns, szemet gyönyörködtető. Ráadásul úgy tűnt, a magyar turisták is előszeretettel látogatják, ugyanis volt magyar nyelvű prospektus is. Utána útra keltünk, a Gamla Stan, vagyis az Óváros felé. A szél iszonyatosan fújt, bele kellett kapaszkodnunk a sapkánkba. A Gamla Stan olyan, mint nálunk a Váci utca: bolt, bolt, még több bolt, ja, és bolt. Néhol elszórva kajáldák, kávézók. Sétáltunk, aztán Nils javaslatára beültünk egy taco bárba. Degeszre tömtük magunkat, aztán kedves fogadóbátyám közölte velem és Amandával, hogy hazamehetünk vele és Oscarral, ha akarunk (Oscar aznap nem tartott velünk, ugyanis dolgoznia kellett). Beleegyeztünk, otthon még egy kicsit elvoltunk, majd nagyot vacsiztunk. Este Oscarral és Nilsszel filmet néztünk, a Mindörökké Rock-ot. A film érdekessége, hogy a sok fevonultatott híresség között egy gyönyörű svéd színésznő, Malin Åkerman is helyet kapott, és nekem személy szerint nagyon tetszett az alakítása (ha valaki már látta a filmet, de nem rémlik neki: ő játszotta az újságírót a Rolling Stone Magazintól). Ma csak egy filmre futotta, mert reggel mindenkinek korán kellett kelnie.

Október 30., kedd

Reggel elbúcsúzkodtunk, aztán Karin, Pär, Nils és én még egyszer utoljára nekivágtunk Stockholmnak: a mai úti cél a királyi palota volt. Esett az eső, de az őrségváltást azért megnéztük. Vicces volt, ahogy az őrök üvöltöztek egymásnak, viszont halálkomoly pofával csinálták. A palota belülről szép volt, kívülről, mint a Facebook-os képen láthatjátok, fertelmes. És hatalmas! Majd' leesett a lábam, mire körbegyalogoltuk. Itt nem volt magyar nyelvű prospektus, viszont találtam valami magyar vonatkozásút: az egyik terem vitrinje telis-tele volt címerekkel, némelyek ősöregnek tűntek, viszont mi is ott voltunk: a magyar címer, Göncz Árpád aláírása, és egy kilencvenes évekbeli dátum. Nagyon örültem magunknak, meg is mutattam gyorsan Pärnek és Karinnak. Volt egy kis múzeum a régi vár romjaiban, megnézhettük a koronázási ékszereket és palástokat is. Fényképezni azért nem fényképeztem, mert a király minden képre igényt tart, amik a palota falain belül készültek. Miután végeztünk, visszasétáltunk a kocsihoz, és elindultunk hazafelé. Nils vezetett, szakadt az eső, sötét volt, én aludtam. Volt egy dolog az úton, amin iszonyatosan felbosszantottam magam: Magyarhonban, ugye, bizonyos időközönként kiírják, hogy még hány kilométer az adott városig. Na, hát itt is kiírják, csak tök hülyén: néha két kilométer után már látod a táblát, máskor meg örülsz, ha fél óra alatt egyet is látsz. Mivel Stockholmból Sundsvall négy óra kocsival, leginkább az időt néztem, ezért bosszankodtam, hogy még a négy óra letelte után se vagyunk még csak Sundsvall határában se, és a svédek az Istenér' ki nem írnák, hogy mégis mennyi az annyi!
Mikor végre-valahára hazaérkeztünk, még megálltunk Maijáéknál egy pillanatra, majd végül tényleg hazamentünk. Azonnal bezuhantam az ágyba.

Október 31., Kata szülinap, és Halloween!!

Boldog szülinapot Katica!
Pär és Karin dolgoztak egész nap, Nils meg jött-ment. Elég későn keltem, megreggeliebédeltem (gyakran van ilyen étkezésem hétvégéken, és szünnapokon), aztán megkérdeztem a többieket, hogy mi a program. Ötkor találkozó Jennie-ék házánál!
A kaja után még kicsit gépeztem, majd nekiálltam készülődni. Fürdés, hajmosás, hajszárítás. Öltözködés: a fekete gatya az enyém volt, meg a harisnya is; Karin kölcsönadott egy inget és egy blézert, Pär pedig egy nyakkendőt és egy cilindert. Jó cefetül néztem ki, de ez volt a lényege a drogbáró-jelmezemnek. Ezután lenyaltam a hajamat a Nilstől kapott hajzselével, és a sminkkel kisápasztottam magam, valamint szexi fekete karikákat pingáltam a szemem alá. Frankón drogosnak néztem ki. Viszont mikor felvettem a cilindert, egyből átváltoztam Slash-sé. Főleg, mikor napszemüveget is viseltem mellé. Végül úgy döntöttem, jöhet a napszemüveg is, nem akarom az embereket annyira sokkolni a buszon. Összeszedtem a pénzemet, a pipámat és útnak eredtem. A buszon nem is sokkoltam senkit, viszont egy csaj az ablak tükröződésében folyton engem nézett, a száját nyalogatta, és a haját igazgatta. A frász kitört tőle.
Úgy voltam vele, hogy úgysem találom meg Jennie-ék lakását, úgyhogy az iskola mellől felhívom őket. Nem volt azonban épp nyári meleg, tehát mégiscsak megpróbálkoztam a kereséssel. Tök könnyen oda is találtam, nem laknak messze a sulitól. A ház elől hívtam őket, Jennie, Mickis és Bror mégis a szembelévő épületből rontottak rám. Bror őrült tudósnak, Mickis valami zombiszerűségnek, Jennie pedig yakuzásnak volt öltözve. Találkoztunk Zayéval, akivel már lógtunk együtt, leadtuk az italrendelésünk, és amíg ő a Systembolagetben volt, mi elmásztunk a Mekibe harapni valamit.
Gondolom, még nem meséltem a Systembolagetről, most legfőbb ideje. Svédországban az alkoholt államosított boltokban lehet kapni, a Systembolagetben, és csak húsz éves korodtól vásárolhatsz itt. Azokat az italokat, amiket sima boltokban lehet kapni, megveheted 18 évesen, illetve a kocsmákban és a bárokban kiszolgálnak, de a Systembolagetbe még csak a lábadat se teheted be 20 év alatt (én betettem, mert nem tudtam hirtelen eldönteni, mit vegyen a pénzemen Zaye, de psszt).
Itt, a Mekiben csatlakozott hozzánk Timothy, valamint Jennie két barátja, Khel (aki alacsony, izmos, szemüveges és ázsiai), és Marcus (aki szintén alacsony, tőlem vagy másfél fejjel, rózsaszín punk haja van, amit ha feltornyoz, magasabb nálam, és tulajdonképpen egész aranyos kis csávó). Ezután összeszedtük Zayét, majd elindultunk visszafele a partyhelyszínre, ám Jennie-vel eszünkbe jutott, hogy pipadohányt is akartunk venni, de elfelejtettük. Khel meg én elmasíroztunk egy pipás boltba, megvettük őket, majd rohantunk vissza a többiekhez. A partyhelyszínt, mint kiderült, Jennie-ék bérelték ki egy éjszakára. Egy pici lakás volt csak: fürdő, konyhával egybekötött nappali, hálószoba. A nappaliban letelepedtünk az asztalhoz, Jennie-ék összerakták a hangfalat a hálóban, és kezdődhetett a mulatság! Khellel a pipákat csináltuk, Timothy és Bror kockultak Bror gépén, Marcus már vígan iszogatott, ahogy Mickis és Jennie is. A pipák jól sikerültek, fogyott az ital is, a legnagyobb sikert az én Bailey's-em aratta. Miután kihűlt a pipa, javasoltam, hogy játsszuk az ,,Én-még-soha" játékot, amibe mindenki bele is egyezett, de megállapodtunk, hogy lehet alkoholmentes itallal is játszani, mert nem akartuk, hogy bárki is nagyon részeg legyen. Természetesen hamarosan elég perverz dolgokat kezdtünk kibeszélni, de ez már csak így szokás. Mikor már ellaposodtunk, mindenki más elfoglaltságot keresett: Mickis, Timothy és Zaye elmentek sétálni, Bror elszunyált, Jennie és Khel ,,egy kicsit'' összemelegedtek, és turbékoltak, én meg Marcusszal beszélgettem. Illetve ő beszélt, én bólogattam. Mikor visszajöttek Mickisék, gyorsan felpattantam a kanapéra, és innentől kezdve más nem nagyon történt, csak ücsörögtünk és beszélgettünk. Marcus élénken érdeklődött irántam (és érdeklődik azóta is, legalábbis Jennie szerint, akit Marcus folyton ostromol a telefonszámom megadása ürügyén). Ezután már csak a pakolászás volt. Elmostuk a pipákat, elköszöntünk Mickistől, Timothy-tól és Brortól, aztán még lézengtünk egy kicsit, végül én is írtam Nilsnek, hogy jöhetne értem. Előtte egy negyed órát kerestem a telefonomat, mindenkit kirámoltattam, majd mikor idejét láttam elköszönni, a cilindert hagytam ott, de végül úgy-ahogy elkészültem, elbúcsúztam, és kiléptem az éjszakába. Nils természetesen még sehol sem volt. Jennie-ék háza elé mentem, körbe-körbe járkáltam, és énekelgettem (mert miért ne?!) (hajnali negyed kettőkor nem tök mindegy?), végül fogadóbátyám is becsúszott a Volvóval. Nem mondtam semmit inkább, hogy a ,,10 perc és ott vagyok!''-ból végül 20 lett, örültem, hogy hazamehetek aludni. Aznap éjjel volt egy jó kis beszélgetésünk Nilsszel. Kiveséztük a svéd emberek viselkedését, nyitottságát (illetve annak hiányát), és megállapítottuk, hogy ha bárkitől bármit akarok, nekem kell lépnem. Pont nekem. Aki néha halálosan retteg az emberektől. Hát jó.

November 1., csütörtök

Jó későn kelés, kaja, gépezés, majd fekvés vissza aludni. Ez a nap erre volt szentelve!

November 2., péntek

Ma Nils keltett. Mondta, hogy legyek szíves segíteni elvinni a szemetet a szelektívbe, és ne a legjobb ruhámat vegyem fel. Elkocsikáztunk a City Gross mögé, kihajigáltunk mindent, aztán hazafelé Nils megemlítette, hogy örülne, ha kitakarítanám a szobám. Valami felháborodásfélét produkáltam. Először is, minek a házat buli előtt kitakarítani?! Azt utána szokták! Másodszor, az én szobámba aztán senki be nem teheti a lábát, még csak oda se nézhet, minek azt kipucolni?! Nils hajthatatlan volt, én meg fogcsikorgatva mondtam, hogy jó, megcsinálom.
Hiába mondtam, Nils egész nap egy pillanatra se eresztette ki a kezéből a porszívót, így esélyem se volt kitakarítani, de a kupi nagy részét eltüntettem. Késő délután hazajöttek Pärék, és indultunk Harnösandba. Karin anyukájának, Ainának (akinek amúgy szerintem gyönyörű neve van) ugyanis aznap volt a szülinapja. Továbbá, ha már ott vagyunk, a nyárilakban is alszunk. Aináék remek vacsorát főztek, Karin apukája, Ove meg is kínált sörrel, amit örömmel elfogadtam. Ezután tévéztünk, majd megérkezett Maija, Gabriel és Sansa. Közben megtudtam, hogy Karin testvére és családja ellátogattak Budapestre egy pár napra, nemrég értek haza, és nagyon tetszett nekik. Úgy volt, hogy megnézhetek pár képet, amik a Facebookon vannak, de kiderült, hogy - hozzám hasonlóan - még mindenki lusta volt feltenni a képeket. Nemsokára elköszöntünk, majd Pärrel és Nilsszel a Volvóba pattantam. Valami vasrudat is vittünk magunkkal, hogy mi célból, meg ne kérdezzétek. Én feladatom szerint tartottam a vállammal, amíg a nyárilakhoz nem értünk. Karin, Maija, Gabriel és Sansa kicsit később értek oda a Kiával, mert az ugye egy elég parányi autó, sok bizb*sszal az utastérben, úgyhogy ők még pakolásztak, mikor mi már eljöttünk. Én idióta barom azt hittem, hogy nem fogunk itt aludni, ez utólag derült csak ki számomra, de kaptam kölcsönfogkefét meg Maija régi melegítőit pizsamának, sőt, a szobámban is befűtöttünk egy hősugárzóval. Elalvás előtt a nappaliban csücsültem a kandalló előtt egy karosszékben, és Pär könyvét olvastam (valami továbbképzésre kell, bankszakkönyv, svédül - egy szót se értettem belőle, de jó gyakorlat volt kiejtésre), amíg Nils meg nem jelent egy dupla matraccal. Lerakta a kandalló mellé, ráhajította magát, és már aludt is, úgyhogy én is visszavonultam a szobámba.

November 3., szombat, Nils bulija

Fél egy körül kelhettem. Kerestem valami kis ennivalót, aztán leültem rajzolgatni. Rajtam és Sansán kívül senki nem volt a házban; Dahlmanék fát vágtak. Pär néha bejött, hogy a láncfűrészt megtisztítsa, és elmesélte, hogy a fák helyére egy új épületet terveznek, hogy amikor sokan vannak, akkor is el tudjanak férni. Ebédre aztán instant gulyáslevest ettünk, tudjátok, azt a fajtát, ami bár egész finom, a legnagyobb jóindulattal se nevezném gulyásnak. Ez a mostani kellemes csalódást okozott, kifejezetten finom és gulyásszerű volt! Közben mindenki egymást túllicitálva mesélte, hogy ki hány fát döntött ki. Nils és Gabriel voltak a csúcstartók, de Maija és Pär sem tétlenkedett. Nils mondta, hogy az egyik fája kábé egy centire húzott el a ház mellett dőlés közben, én meg mondtam, hogy láttam, ugyanis Sansa ijedtében feliszkolt az emeletre, én meg csak sóhajtottam, hogy ,,Nils'', és rajzoltam tovább. Fogadóbátyussal gyorsan belapátoltuk a gulyást, majd indultunk Aináék háza fele, hogy Nils lezuhanyozhasson. Ovéval addig tévét néztünk, női foci volt, a Malmö játszott a fogalmam sincs, kik ellen, de a Malmö vezetett, mikor eljöttünk. Az E-ON Arena fele vettük utunkat: hiszen ma játszották a Timrå-Modo találkozót! A Modo-ban van magyar játékos is, aki a válogatottban is szerepel, bizonyos Háry János. Hát, ezt elcseszte, mert ha a Timrå-ban lenne, talán kedvelném is! Egy kicsit korán értünk oda, de elszórakoztattam magam, amíg a meccs kezdetére vártam (Nilsnek állóhelye volt, nekem ülő). Később Pär barátja, Martin és lánya is csatlakozott hozzám, majd kezdetét vette a mérkőzés!
A Modo szurkolótábora már az első pár perc után unszimpatikus volt nekem. Mindenre pfujjoltak, és ordítoztak. Tudom, tudom, ez így megy. Viszont az tetszett, amiket néha kiabáltak. Magyar füllel leginkább ilyeneket hallottam: ,,b*zdmeg Robi, b*zdmeg Robi...!". Most komolyan, hogy lehet egy olyan csapatot szeretni, akiket a ,,b*zdmeg Robi!" felkiáltásokkal buzdítanak? A Timrå szurkolói ezzel szemben olyan dolgokat kiabáltak (legalábbis én úgy hallottam), hogy ,,hajrá Timrå, olléé-é-é!''. Ez mennyivel szimpatikusabb! A Timrå nyert 3:0 arányban, nagyon boldogok voltunk! A meccs végén kimentem a páholyból a folyosóra, vártam, hogy Nils jöjjön értem. Kedves fogadóbátyám is sok mindenre használja a szemét, csak arra nem, amire kéne, úgy kellett visszaráncigálnom a páholyból, hogy ,,Te figyelj már, itt vagyok!".
Elindultunk haza, beugrottunk valami kajáért. Nils valami lasagnát vett, én egy pizzát. Hazarongyoltunk, kiszépítettem a szobámat, majd nekiláttam a kajának. Közben megérkeztek az első vendégek. Mindenki jelmezben volt, az egyik srác egy ilyet viselt, napszemüveggel és rövidgatyával. Folyamatosan szállingóztak az emberek, lett egy szörfös-cowboyunk, három apácánk, egy Jokerünk. És ezek még csak a fiúk voltak! Később hölgyek is érkeztek, ki katonának, ki festőnek, ki... tudom is én, minek öltözve. Volt két csajszi, akik csillagként jelentek meg, nem tudom jobban definiálni. Mindenki jófej volt, Nils vett nekem sört (Falcon, 3.5%, rohadt finom, majd csempészek haza!). Játszottunk egy játékot, mindenki körbeülte az asztalt, és húzni kellett egy pakli franciakártyából. Nem jegyeztem meg, melyiknek mi a jelentése, de volt, hogy választani kellett, kivel iszol, volt, hogy annyit kell inni, amennyit a kártya mutat, a kedvencem azonban a ,,vízesés'' volt. Ez úgy történt, hogy mindenki egyszerre elkezdett inni, majd aki húzta a kártyát, abbahagyta, és a tőle jobbra ülőnek csak akkor volt szabad abbahagyni, és a tőle jobbra ülőnek is, ecetera. Egyszer megszívattam a Joker-srácot, ugyanis szép lassan teljesen kiittam a hatalmas pohár sörömet, ő meg mellettem, valami sokkal töményebbel, kézzel-lábbal hadonászott, hogy fejezzem már be. Mondanom se kell, ő rúgott be a legjobban.
Az egyik srác Egyiptomból hozott vámmentesen piákat, köztük egy görög vodkát is. Három srác mondta, hogy igyak velük, csakhogy kiderült, hogy Dahlmanéknál nincs shotospohár. Előkerült hát a milliliteres mérőkancsó, meg négy nagyobb pohár, így porcióztuk ki a vodkát. Szörnyű íze volt, de azt hittem, a svédeknek semmi bajuk nem lesz tőle, legalábbis az ő Absolutjuk után. Hát, nem jött be. Ahányan voltak, anniyfele szaladtak, a mosdóba szájat öblíteni, a ház elé havat nyalni...
Volt egy csaj, aki nagyon aranyos volt, Annának hívták (igazából minden csajszi rendes volt velem, jöttek beszélgetni meg minden), körbejártuk a házat, beszélgettünk és mindenkin röhögtünk, főleg, amikor a fiúk ellejtettek egy orosz néptáncot a Swedish House Mafia Greyhound című számára. Kiderült, hogy Nils elég sokat mesél rólam, de hogy miket, arra sajnos nem derült fény. Viszont furcsamód úgy tűnt, azt senki se tudja, hogy én is a házban lakom. Mindenki kérdezte, hogy honnan ismerem Nilst, ezért megmutogattam a szobámat az érdeklődőknek.
Nils személy szerint matróznak öltözött, és eléggé becsípett. Legalábbis egyszer röhögve leült velem szemben, és elém tolt egy pohár bort, hogy kóstoljam meg, én magyar vagyok, értek hozzá. Nem volt rossz az íze, de érződött, hogy valami olcsó fajta. Továbbá mikor egyszer bementem a konyhába a sörömért, jött utánam, és közölte, hogy ha bárki is bunkóskodik velem, szóljak, és azt kidobja. WTF? A saját barátait, miattam?! Amikor pedig rám tört a honvágy és a búskomorság (rohadt aljas kis köcsögök, mindig a legrosszabbkor jönnek!), akkor odaült mellém, és megvigasztalt. Milyen jó fogadótesó!
Lassan hazaszállingóztak az emberek, remélem még találkozom velük, ugyanis jó arcok mind! Egyedül a Joker-srác aludt nálunk, ő eléggé kiütötte magát.

November 3., vasárnap

Reggel Nils hazafuvarozta a Joker-srácot, utána, mikor hazajött, nekiálltunk a takarításnak. Egy szót se szóltunk egymáshoz, csak csináltuk. Néhány poharat, amiket nem lett volna tanácsos mosogatógépbe rakni (túl magasakat és vékonyakat, amik könnyen felborulnak, illetve a mintásakat) kézzel elmostam (elég sok volt belőlük), utána letisztítottam a pultokat és felmostam a padlót. Egy árva köszönömöt nem kaptam érte, de valamelyik nap (már nem emlékszem mikor) Karin megjegyezte, hogy Nils az egekig magasztalt, hogy milyen rendes és aranyos leányka vagyok én, amiért enyit segítettem neki. Én ennek nagyon örültem, de akár a szemembe is mondhatta volna.
Karinék délután értek haza, vacsiztunk, majd mentünk aludni. Holnap suli. Ennyi volt a híres-neves szünet. Hát, izgalmakban nem volt hiány!

Október 22., hétfő

Tesin a koreográfiát gyakoroltuk Louis-val, egész jót találtunk ki szerintem. Egyszerű, de hatásos, a többiek is könnyen meg fogják tanulni. Törin olvastunk. Természettudományon filmet néztünk, mi másról, mint néhány kémiai reakcióról... Angolon folytattuk a kicsit rasszista kamionos történet kielemzését, valamint elkezdtük a beszámolókat a novellákról.
Ja igen, és a hosszú hétvégétek miatt szopjatok gombot!

Október 23., kedd

Nemzeti ünnep! Remélem, otthon nem múlik el balhé nélkül.
Grafikán nem tudom, mit csináltunk, én ültem, és firkálgattam a gépemre. Lassan kezdem megtanulni a MacBookok anatómiáját, de ettől függetlenül gyűlölöm őket.
Ebéd után tudtunk egy pár percre találkozni Timothyékkal, úgyhogy volt valami vidámság is a napban.
Filmórán még elemezgettük a többiek műveit (az én csoportomból csak én voltam jelen, úgyhogy a mi munkánkat igencsak nehéz lett volna kivesézni). Ezután, mikor Bror és Jennie is befutott, átmentünk egy nagyobb, kivetítős terembe, és megnéztünk egy filmet. Az angol címe Simple Simon, a svéd I rymden finns inga känslor (Az űrben nincsenek érzelmek). A film posztere.
Simon egy Asperger-szindrómás srác, aki a bátyjával és annak barátnőjével él. Simon elég elviselhetetlen tud lenni, ezért a barátnő hamarosan lelép. Sam, a báty ezért szomorú lesz, Simon meg elhatározza, hogy szerez neki új barátnőt. Egy gond van: Simon nagyon intelligens, de az érzelmekhez nem konyít. A film végére mégis összebarátkozik Sam barátnőjelöltjével, Jenniferrel. Szerintem a történet bizarrsága ellenére egy nagyon jó film, megfűszerezve tipikus száraz skandináv humorral.
Este nemzeti melegszendvicset készítettem. Találtam a boltban csabait is, úgyhogy volt mit falniuk Vikingéknek!
A Valencia elpáholta a BATE-t, ennek örültem!

Október 24., szerda

Szopjatok gombot? HAHA! Ma és holnap nincs suli. Ezt a két napot az iskolavezetés fogadónapokká szentelte, vagyis mindenkinek a drága szülei bemehettek az osztályfőnökhöz, hogy csemetéjük eredményeit hallgathassák.
Én fél három körülre voltam kiírva Ulfhöz, egy húsz percet még így is vártunk Pärrel és Karinnal.
Mikor sorra kerültünk, két perc alatt élénk svéd beszélgetés bontakozott ki fogadószüleim és osztályfőnököm között, akik még soha nem találkoztak egymással. Elhangzott, hogy milyen tárgyakból tudom teljesíteni a kívánt szintet: a töri, a természettudomány, a tesi, az angolt külön kiemelték, és talán a svéd. Amelyekből nem biztos hogy menni fog: grafika, film, média. Pont azok a tárgyak, amikre önként és dalolva jelentkeztem! Marha jó. Ulf elmondta, nem az én hibámból adódik ez, egyszerűen a tanárokat semmilyen módon nem készítették fel a cserediákokra. Van még rajtam kívül három, ők is így jártak volna? Mindenesetre ezekre a művészetis tárgyakra mostantól jobban fogok összpontosítani.
A múlt hét péntekén kaptam egy levelet a Migrationsverkettől, ami a Svédországban élő külföldiekkel foglalkozik. Mivel EU-polgár vagyok, és három hónapnál többet szándékozom itt élni, ki kellett töltenem egy adatlapot. Kellett hozzá egy másolat az útlevelemről, a biztosításomról, és egy számlakivonat a pénzemről. Utóbbi MINEK?? Ha nincs bankkártyám, akkor mi van, kedves Migrationsverket? Mindenesetre kitöltöttem a lapot. Van még két papír, azt az iskolában kell aláíratni, azt majd holnap megcsinálom.
Este a Real kikapott... na mindegy.

Október 25., csütörtök

Nagy alvást terveztem mára, de az a rohadt itthoni telefon félbeszakította az álmomat. Felvenni soha nem veszem fel a telefont, viszont ha már ébren voltam, megnéztem a saját mobilomat. Egy üzenet várt Giuliától, hogy menjünk vásárolni a Birstába, és találkozzunk 11-kor a buszmegállóban. Negyed tizenkettő volt. Ezt az érzést váltotta ki belőlem az találkozó korai időpontja:

Írtam neki, hogy legyen inkább tizenkettő, még ágyban fetrengek. Végül én értem oda leghamarabb, öt perccel később befutott Louis, majd fél egy körül Giulia is. A buszon beszélgettünk, majd bevetettük magunkat az üzletek rengetegébe. Ha még nem említettem volna: a Birsta egy k**va nagy bevásárlóközpont, kb úgy képzeljétek el, mint a dunakeszi Auchan-komplexum+fóti Cora x 2. Először is elmentünk az IKEÁ-ba kajálni. Na itt megszivattak... Azt hittem, ha rábökök a tálcán lévő finom húsdarabokra, akkor azt a húsdarabot adják majd oda, nem az egész menüt! Végül valami ilyesmi jött ki, mint egy átlagos csütörtöki ebéd Rékuci számára:

...épp elvoltam italért, Louis és Giulia gyorsan kihasználták az alkalmat.
Utána elmentünk körülnézni. Nekem és Louis-nak nem kellett nagyon semmi, Giuliát kísérgettük hobbiboltról hobbiboltra. Itt Svédországban MINDENFÉLE bolt van, és MINDENT lehet kapni. Elképesztő! Hát az árak még elképesztőbbek...
Végül én hamarabb elbúcsúztam tőlük, elmentem a buszmegállóhoz, és vártam a kedves buszt, de Louis és Giulia is megunták a vásárlást, és csatlakoztak hozzám. A buszon összetalálkoztam egy baráttal, Andréval. Giuliáék leszálltak Bydalennél, ahol én is le szoktam, mikor hazafele megyek, nekem azonban mennem kellett az iskolába. Ott aztán aláírattam a papírokat, Pär meg a munkahelyén lemásolta az útlevelemet és a biztosításomat, és minden készen állt, hogy holnap elküldhessem a levelet a Migrationsverketnek.

Október 26., péntek

A média elmaradt, de törire irgalmatlanul kellett rohannom, hogy el ne késsek. Mikor beestem az ajtón, a kanapén találtam Jennie-t, aki közölte, hogy nincs törink. Elmentünk a McDonald's-ba megünnepelni, majd visszamentünk, hogy a normális iskolai ebédet is magunkba tömhessük. Nekem nem jelent gondot két ebéd elfogyasztása, bár a tegnapi IKEA-ebéd többet elő ne forduljon velem...
Svéden én javarészt pihentem, és gondolkodtam, miről írhatnék krónikát. A parlamenti ülés elmaradt.
Kicsit lógtunk a többiekkel suli után, majd hazafele vettem az irányt, csomagolni: ugyanis ma indulunk Stockholmba! Pär, Karin és én kocsival, Nils meg majd holnap vonattal. Hamar becsomagoltam, később átjött Maija és Sansa. Maija halloweeni jelmezt varrogatott, Sansa meg sansáskodott. Végül úgy volt, hogy hatkor indulunk. Beraktuk a csomagokat a kocsiba, de le kellett szerelni a tetőcsomagtartót. Ez elég hosszú műveletnek bizonyult, úgyhogy visszamentem a házba. Végül hét fele elindulhattunk. Az utazásról semmi érdekes. Stockholm Sundsvallból négy óra kocsival. Sötét volt, nem nagyon láttam semmit, inkább hallgattam a rádiót. Két és fél óra után megálltunk falni, nagyon finomat ettünk, egy nagyon kulturált étteremben. Karinéknak ez biztos megszokott, de én odáig voltam, a mosdóban majdnem le is borultam. Hát micsoda gyönyörű, tiszta mellékhelyiség!! Otthon meg inkább még két óráig kibírom, néhány vécé olyan állapotban van... Az étteremben pedig eszembe jutott egy elég kellemetlen dolog: nem küldtük el a levelet a Migrationsverketnek! Pär felhívta Nilst, kedves fogadóbátyám meg természetesen kiröhögött, de feladta postára.
Hamarosan feltűntek az ,,Arlanda" feliratú táblácskák, és tudtam, hogy hamarosan megérkezünk. Pär bátyja, Gunnar, akihez mentünk nem kifejezetten Stockholmban lakik, hanem egy harminc kilométerre, az egyik elővárosban, Åkersbergában. Mikor megérkeztünk, leesett az állam. Akkora ház, hogy valami hihetetlen, a felhajtón három autó, de nem is akármilyenek: Chrysler, Rover, Peugeot... Halkan beosontunk a bejárati ajtón, azt hittük, senkit nem találunk ébren, de tévedtünk. Először Gunnar fia, Oscar jött minket köszönteni, aki egy pár hónappal idősebb Nilsnél, és szerintem arcilag hasonlít kedves fogadóbátyámra (fizikailag nem, Oscar kb velem egymagas és izmos, Nils meg magas és vékony). Utána jött Gunnar, Marie, a felesége, és Amandát, a 14 éves kisunokatesót is felkeltették egy pillanatra. Amandának két szobája volt, az egyik normális szobaként funkcionált, a másikban volt a számítógép, néhány ruha, könyvek, játékok és egy komplett dobszerkó... Kaptam egy nagy, kétszemélyes matracot, álmomban jókat fetrengtem rajta.

Október 27., szombat

Karin keltett, mert kezdtem a hétvégi ,,aludjunk sokáig"-rutinomat. Egy gyors reggeli, aztán két kocsival elmentünk a közeli kisvárosba, Växholmba. Marie elmondta, hogy Växholm elég kedvelt városka a svédek körében, és meg is értem, miért. Facebookon az albumomban találtok képeket, de itt van egy Vaxholmról:

Szerintem egyszerűen imádnivaló! Körbesétáltunk a kikötőben, ahol elég sok sétahajó és komp volt, és rengeteg turista. A várhoz nem tudtunk elmenni, mert valami csoport kibérelte egész napra a szigetet, ahol a vár volt, úgyhogy csak távolról gyönyörködhettünk benne. Ezután elsétáltunk az óváros és a centrum felé. Végigjártunk néhány boltocskát, amik többnyire ajándéktárgyakat árultak, de volt olyan üzlet is, ahol elég praktikus háztartási cuccokat lehetett vásárolni. Ebédszerűségünket egy boltocskában költöttük el: itt mindenféle dolgot lehetett kapni, egy néni festette őket, és mind nagyon szép volt. A bolt emeletén volt egy kis kávézó, ott sütiztünk és kávéztunk/teáztunk. Ezután még sétálgattunk egy picit, később elmentünk egy váracskához, és körbesétáltuk, majd Gunnar, Amanda és Oscar hazamentek a Chryslerrel, mi Pärrel, Karinnal és Marie-val elautóztunk egy másik városba, amit, ha jól emlékszem, Djursholmnak hívnak. Ebben a városkában élnek a gazdag svédek. Úgy értem, a tényleg nagyon-nagyon gazdagok. Több tízmillió koronás csodapalotákban, csodaautókkal, csodakilátással. Az ABBA gitárosának, Björn Ulvaeusnak például egy saját kis szigete is van, azon káprázatos villájával. Láttunk egy Mini Coopert, Karin és Pär pedig megemlítette, hogy Nils kedvenc autója. Kitört belőlem a röhögés, és közöltem velük, hogy az egy női autó.
Ezután mi is hazakocsikáztunk, én meg bevágódtam a szobámba. Amanda csalogatott elő, mégpedig azzal, hogy játszanék-e vele meg Oscarral Mario Kartozni. Igent mondtam. Majdnem kivétel nélkül mindig utolsó lettem, és ezt olyan szövegelésekkel tettem nyilvánvalóvá, hogy Oscar és Amanda se tudtak néha a játékra figyelni a röhögéstől. Ezután Oscar elmondta, hogy elfuvarozza Amandát moziba, ha van kedvem, velük tarthatnék. Volt kedvem, úgyhogy összeszedtük magunkat, aztán megléptünk. Egy nagy plázába mentünk, ugyanis Oscarnak fel kellett vennie egy kis pénzt a hugica részére. Ezután elbúcsúztunk Amandától, majd elmentünk vásárolni. Valami dzsemre volt szükségünk, találtunk valamit, amit végül is kineveztünk dzsemnek, majd Oscar vett magának egy doboz snust, majd hazafelé vettük az irányt. Otthon megvacsoráztunk, aztán Oscarral még Mario Kartoztunk kicsit, utána nekivágtunk kocsival Stockholmnak, hogy tökkelütött fogadóbátyámat összeszedjük. Oscar szeret gyorsulni, ha idáig panaszkodtam Nils vezetési stílusára, most mindent visszaszívok. Ha Oscar mellett becsukjuk a szemünket, csakugyan olyan érzésünk lesz, mintha egy repülőgépen ülnénk, már csak a felemelkedés hiányzik, komolyan mondom. Ekkora erőltetéstől a Chrysler motorja is úgy bőg, mint a repülők hajtóművei. Végül az állomásnál összeszedtük Nilst, és a hazaúton Oscar végighallgathatott egy pompás előadást, amiben Nilsszel egymás agyát húztuk a végtelenségig. Mikor közöltem vele, hogy a kedvenc autója lányoknak van, ő erre azzal vágott vissza, hogy az enyém meg... nos... nem túl figyelemreméltó férfiassággal rendelkező egyéneknek. Ezért majdnem hátramásztam, hogy kitekerjem a nyakát.
Este a tévé előtt kotlottunk, dögönyöztük a két macsekot, Lejont és Tigert (akik mellesleg abszolút nem olyanok mint Sansa, ezt Pärrel ki is beszéltük egyik nap, és azóta is sokszor fölemlegetjük: ez a két öreg kandúr barátságos, okos és lusta, és imádnak bújni, dörgölőzni - Sansa bezzeg...). Nils és Oscar sört iszogattak, engem Oscar volt kedves megkínálni. Később mindenki ágyba bújt.

Október 28., vasárnap

Ma korán keltünk, megreggeliztünk, és irány Stockholm! A terv az volt, hogy elmegyünk egy kétórás hajós körútra, utána megnézzük a Vasa-múzeumot. Amanda nem tartott velünk, templomba ment elsőáldozásra, utána a barátaival találkozott. A két kocsival bementünk tehát a városba, a néprajzi múzeum mellett leparkoltunk, ezután elsétáltunk a kikötőbe. Ott közölték velünk, hogy van még vagy fél óra a hajó indulásáig, ezért inkább sétáltunk kicsit. Megnéztük a Salu Hallt, egy nagy, régi piacot, és a nemzeti színházat is körbejártuk. Utána beálltunk a sorba a hajóhoz. A fedélzeten Pär és Gunnar szorítottak nekem helyet az ablaknál. Nagyon szép út volt, én amit tudtam, lefotóztam. Akadt olyan ember is, akit untatott az út - legalábbis erre következtetek abból a tényből, hogy Nils egy jót szundított ez idő alatt.
A Fridaysben kajáltunk, egy isteni finom gombás rizottót ettem. Ezután elmentünk a Vasába. Amikor beléptünk, és én megláttam a hajót... hát, majdnem kiszaladt a számon, hogy ,,Bammmeeeeeeeeeegg''. Még így, hogy több, mint 300 évet töltött a tengerfenéken, is pompásan és fenségesen fest a hajó! Részt vettünk egy angol nyelvű túrán, aztán körbe-körbe sétálgattunk és nézgelődtünk. Később Oscar és Nils felajánlotta, hogy menjek velük haza. Igent mondtam, és kocsikáztunk egy kicsit, megmutattak egy stadiont, ami már nem emlékszem, hogy az AIK Solna tulajdona-e, vagy valaki másé, lényeg a lényeg, hatalmas és modern, bezárható tetőkkel. Nils megkérdezte, nálunk otthon vannak-e ilyenek, majdnem röhögtem. Nekünk csak fehérrel bemázolt, füves területeink vannak, a végükben egy-egy szedett-vedett kapuval, széleiken pár szétbarmolt székkel.
Este megint étteremben ettünk. Karinék bort rendeltek, és Karinra meg Marie-ra volt bízva a kóstolás. Vagy öt bort végigkóstoltak, mire megtalálták a tökéleteset. Nilsék söröztek, mi Amandával inkább a vízre szavaztunk. A kaja finom volt. Nem nagyon értettem semmit az étlapból, úgyhogy jobb ötlet híján pizzát kértem. Már majdnem végeztem, mikor felpillantottam, és láttam, hogy Nils és Oscar szinte a nyálukat csorgatva bámulják a pizzámat. Kedves fogadóbátyám pedig kinyögte, hogy ha nem kérem, ők szívesen bevállalnák. Erre Pär és Gunnar is felbátorodott, és ők is kérni kezdtek. Na most aki engem ismer, az tudja, hogy az én kajám, az az én kajám, és inkább felrobbanok, minthogy bárkinek is adjak belőle. Végül mégis átpasszoltam Nilséknek a pizzát, nem tudtam ellenállni annak a könyörgő arckifejezésnek. Úgy csapott le rá Nils, Oscar, Pär és Gunnar is, mintha nem az előbb kebelezték volna be a saját vacsorájukat, hanem hetek óta éheznének! Szétszedték, befalták, örültek a fejüknek. Hazamentünk, leültem a konyhában egy pohár vízzel, mikor Amanda hívott, hogy menjek filmet nézni vele és a fiúkkal. A két hím elfeküdt a két kanapén, de Amanda némi testvéri igazságtevés (vagyis félig lelökte a bátyját a kanapéról) helyet foglalt Oscar mellett. Én felhúzódtam a karfára, Nils viszont nagy kegyesen odaszólt, hogy nyugodtan odaülhetek hozzá, AMENNYIBEN áldásomat adom arra, hogy nem éppen csekély méretű csülkeit kereszteb elhelyezhesse az én csülkeimen. Megengedtem, mert hát mégiscsak jó hugica vagyok. Először a Jeff who lives at home című filmet néztük meg, Jason Segellel a főszerepben. A film után Amanda elment aludni, mi viszont úgy határoztunk, megnézünk még valamit. A Prometheus mellett döntöttünk. Nekem nem igazán jött be, Oscarral poénkodtunk rajta, Nils meg szépen beszunyált. Mikor végeztünk ezzel is, bátyuskám elment lefeküdni, mi Oscarral néztünk egy kis Így jártam anyátokkal-t, majd mi is követtük a példáját.

FIGYELMEZTETÉS

Minek szépítsem? Marha unalmas hét volt!


Október 15., hétfő

Emelttesin azt a feladatot kaptuk, hogy lehetőleg párokban készítsünk egy 2-4 perces kis mozgáskoreográfiát, ami lehet súlyemelés, tánc, vagy amit akartunk. Louis-val összefogtunk, és elkezdtünk kidolgozni egy kis aerobikszerű cuccot, ezek segítségével. Teszem hozzá, abszolút nem értem, minek ez a cucc. Valaki ezt komolyan megveszi, hogy ezzel fogyjon? Lépcső bammeg!
Utána töri, olvastunk. Természettudományon kaptunk egy kis füzetet, tele kémiás feladatokkal. Tudom, hogy hihetetlenül hangzik, de én magyaráztam el a többieknek a dolgok miértjét!!! Még én is meglepődtem, hogy tudok valamit kémiából. Már nem emlékszem mi volt, de olyan fura érzésem volt utána. Köszönök mindent Erzsi néni és HK bácsi!!
Angolon átbeszéltük, hogy mit kell majd csinálni a novellákkal (megint).

Október 16., kedd

MA HAVAZOTT!
Grafikán unalom, a tanár nem hajlandó elmondani a feladatot, csak elvárja, hogy megcsináljam. Hát jó...
Ebéd után Jennie-vel egy radiátornál szárítgattuk a cuccainkat. A híres hó nem maradt meg, később esővé fajult.
Filmen a többiek alkotásait szemléltük. Egészen jó kis filmeket hoztak össze! Az egyik csoport tagjai versenyt futottak egy kuponért, aminek az lett a vége, hogy mindenki összeütközött, majd a nevető negyedik büszkén elsétált a kuponnal. A másik csoport felvette, ahogy a három lány sütizik, majd mikor végeznek, meglátnak egy kívánatos csokitorta-szeletet, és itt is nagy csata kerekedik, míg a negyedik ember (Sebastian) berohan, és elorozza a süteményt. A három lány arca a végén, mikor a süti már messze jár, nagyon kifejező!
Rántottát főztem vacsira, nem lett túl fantasztikus, de meg lehetett enni. Sürgős dolgom akadt: ugyanis válogatottunk ma Törökországgal meccsel! Nem tudtam nézni a közvetítést, BET365-ön hallgattam. Hát, a kommentátor berekedt, én pedig ,,Nyertünk, nyertünk!" kiáltásokkal táncolgattam a konyhában. Az én örömöm azonban eltörpült ahhoz képest, amit Vikingék érezhettek. Én személy szerint 4:0-nál már leírtam a meccset, szerintem ezzel nem vagyok egyedül. Azonban a mi meccsünk végén odanéztem az eredményjelzőre, nem hittem a szememnek: 4:2, nemsokára 4:3!! Nem mentem le a játékszobába, nem akartam megzavarni a hazaszeretetükbe épp belefulladni készülő svédeket. A konyhában, a dzsúzomat szorongatva szorongtam, de pillanatokon belül olyan síkítások szakadtak fel Nils és Pär torkából, hogy újfent táncra perdültem.
Nesze nektek, Nationalelf!

Október 17., szerda

Tesin csoportokra oszlottunk, én Mickisékkel szobabicikliztem. Nem árt a combocskáknak az erősítés!
Természettudományon próbáltunk kémiázni, inkább kevesebb, mint több sikerrel.
Svéden valami megírandó krónikákról beszéltünk, de minek is magyarázná el nekem a tanár?

Október 18., csütörtök

Extra svéden hárman voltunk: Louis, az amerikai srác meg én.
Angolon elolvastunk egy történetet egy pasiról, aki beszorult egy kamionba, miután összeütközött egy másikkal, majd két másik pasi kimentette. A szöveg picit rasszista volt, de érdekes is. Természettudományon kémiáztunk.

Október 19., péntek

Médián a szobával szórakozgattunk, törin olvastunk, svéden a krónikákat beszéltük ki. A parlamenti ülésen se volt semmi.

Október 20., szombat-21., vasárnap

Itthon voltunk, nem csináltunk semmit.

ÉN MEGMONDTAM, hogy marha unalmas hét volt!

Október 8., hétfő

Egyszerű nyomon követni ezt az októbert, nem? Csak a hetes szorzótáblát kell hozzá ismerni, is simán, naptár nélkül meg lehet állapítani, hányadika milyen napra esik.
No de lapozzunk! Az emelttesi a bokám miatt nekem elmaradt, törin az első világháborúról olvastam tovább. Nem vagyok benne biztos, hogy ez a feladat, de legalább csinálok valamit. Természettudományon nekiálltunk a kémiának! Lehet képzelni az örömömet... Angolon befejeztük a Majdnem hírest. Igazán jó kis film, ajánlom mindenkinek a megtekintését!
Más... nem nagyon volt semmi más. Mostanában eseménytelenül telnek a napok.

Október 9., kedd

Ha grafika, akkor unatkozás! Elkezdtem a szobát rajzolgatni, de kedves MacBookom tiltakozott. Inkább hagytam az egészet, mert nem szeretnék gondatlanságból elkövetett emberöléssel börtönben ülni, ha esetleg kivágnám a gépet az ablakon, és valakit eltalálnék vele.
Brorral és Jennie-vel tankoltunk némi élelmet a Mekiben, aztán nekiálltunk szerkeszteni a filmet. Illetve Bror és Jennie vágta, én meg mivel nem konyítok a Premiere Pro-hoz, inkább zenét kerestem. Nem találtam semmi jót.
Estére se volt ötletem. Újra paprikás krumplit főztem hát, és ez a mostani még finomabb lett, mint az ezelőtti. A végén még a paprikás krumpli elismert specialistájává leszek...
Újabb eseménytelen nap.

Október 10., szerda

Tesin edzéstervet kellett volna készítenünk. Én terveztem egy roppant puritán, mégis ésszerű edzést: futás, futás, kosár, futás, kosár, korásfutás, futáskosár, kosár, futás... utána mentem kosarazni. Nekem tesin mozognom kell. Gyakorolni próbáltam azokat a lépéseket, amiket edzésen is csinálunk, persze csak finoman, a bokán remegve tiltakozott a nagyobb megerőltetés ellen. Ebéd, unatkozás, majd term. tudomány! Az atomokról néztünk svéd kisfilmet, nem nagyon tudott lekötni. Ugyanakkor Jonas kijavította a házi dolgozatomat, ami... hááááááát... minek szépítem? E-t kaptam rá. Az a második legrosszabb jegy. Elvileg minden jó volt amit leírtam, egyszerűen a mennyiséggel volt baj. Hát jó, mondtam, legközelebb lefordítom a fél magyar Wikipédiát. Svédünk nem volt, az osztály másik fele ment olyan szájtépésre, mint mi a múltkor. Hamar hazakeveredtem. Olvasás, chill out, vacsora, fürdés, alvás. Pär péntekig Stockholmba repült.

Október 11., csütörtök

Nem voltam ma valami jól. Az extra svéden semmi bajom nem volt, de ebédelni nem nagyon tudtam. Angolon írni kellett egy fogalmazást a Majdnem híresről, azt még kiszenvedtem magamból, aztán term. tudományon nem bírtam tovább, hazakéredzkedtem. Itthon bevettem egy fájdalomcsillapítót, és egy jót aludtam. Arra keltem, hogy Mr. Perfect nagy hangerővel megérkezik, majd Karin rászól, hogy maradjon csendben, mert épp alszom. Már nem nagyon aludtam, ezért elkezdtem kitántorogni a konyhába, de Nils megállított, és mondta, hogy fél óra és indulunk Gudrunékhoz, mert ma van a szülinapja. A gyógyszer hatott, már csak álmos voltam, úgyhogy rábólintottam. Karinnak jógaórája volt, de Nilst és engem kihajított Gudrunék lakásától nem messze, sétáltunk egy kicsit, aztán fellifteztünk. Utálom a liftet, szerintem Nils el is csodálkozott, hogy mégis vállalkoztam az emeletváltásnak erre a módjára. Ráadásul ez a lift rettenetesen pici volt, klausztrofóbiám is lett, mikor megérkeztünk, csak úgy menekültem kifele. Gudrun és Lennart kedves volt, és bár a konyhájuk már egy fél éve felújítás alatt van, mindennel meg tudtak minket kínálni. Maija is ott volt, majd ők hárman elmentek pizzáért, Nils tévézett, én meg kiültem az Erkélyre filozofálni. Dél fele bámultam, és rátok gondoltam. IGEN, RÁTOK, otthoniakra *elmorzsol egy könnycseppet*. A pizza hamar kész lett, és nagyon finom volt. Egyéni kis sikeremként könyvelem el, hogy én ettem meg egyedül az egészet. Még Nilsnek is megmaradt kábé a negyede! Ezután bekapcsoltuk a tévét, Két pasi-meg egy kicsit néztünk, aztán egy svéd kvízműsort, amiben 7-8 ember volt, három rossz válasz után kiestél, aztán addig szortíroztak amíg a 3 legjobb ki nem választódott, utána már csak ők versenyeznek. Egy csomó kérdést értettem, és tudtam is volna rájuk válaszolni. Ha megrúgtok, se emlékszem hogy van a ,,Hány fokos a teljes szög?" svédül, de akkor és ott értettem a kérdést, és kis híján magyarul csúszott ki a számon, hogy háromszázhatvan, de Mr. Perfect a hülye ,,trehundra sextio"-jával megelőzött. Később megjöttek Andersék, majd Karin is. Beszélgettünk, teáztunk, kávéztunk, ettünk az ünnepi süteményből. Aztán, mikor már majdnem elaludtam, Karin mondta, hogy megyünk haza. Még az autóban is majdnem elaludtam, pedig Nils vezetett. Utána gyors fürdés, majd bedőltem az ágyba, és hortyogtam.

Október 12., péntek

Médián végre megmutatták, mi értelme a szobának! Firkálgattam még bele, aztán rajzoltam egy disznót, amit később elvileg animálni fogok. CSÖND LEGYEN! Egy disznó egy szobában tök logikus! Törin szokás szerint olvastam. Irodalmon Mickisék végül bemutatták a modernizmust. Szerintem egész jól sikerült. A parlamenti ülésen igazság szerint fogalmam se volt, miről beszéltünk.
Otthon kaja, alvás. Nagyon lapos ez a hét...

Október 13., szombat

Ma találkoztunk Giuliával, az olasz cserediákkal. Elmentünk vásárolni a Birstába, beszélgettünk, elvoltunk. Kedves lány, és ami a legtutibb: meghívott magához jövő nyárra Olaszországba! Überatomzsírkirály!
Hogy mit vásároltunk? Többnyire csak nézelődtünk. Fergetegesen drága dolgok vannak itt. Mondjuk valószínűleg olasz és magyar szemmel minden drága, a svédeknek szemmel láthatóan meg se kottyantak a magas árak. Vettem néhány szépítő eszközt, fogkrémet, és egy timrå-s pulcsit. 345 korona, de megérte!! Nagyon kényelmes és puha és meleg! <3
Odafele és hazafele is gyalogolnunk kellett, mert a buszkártyánk hétvégén nem érvényes. Kibeszéltük a fél életünket, meg az országaink helyzetét. Jó volt végre egy ,,sorstárssal" beszélgetni. A svédeknek hiába magyarázom, hogy rossz otthon, nem tudják teljes mértékben átérezni/megérteni. Nekik a jólét természetes. Giulia mesélte, hogy ő Olaszországban a szerencsésebbek közé tartozik, de van olyan lány az osztályában, akiknek már villany sincs otthon. A szívem összeszorult, sajnos nálunk is egyre több az ilyen reménytelen eset.
Meghívott az ő családjához vacsorára, aminek örültem. Egy két-három utcával laknak csak feljebb. Meg ne kérdezzétek a családnevet! Az anyukának, az apukának, meg mindenkinek teljesen más, elég kusza a család. Mindenesetre hatalmas házban laknak, nagyobb, mint a Dahlman-rezidencia. Giulia mondta, hogy első pár naponn folyton el is tévedt. Nem csodálom!
A vacsora finom volt, átjött a kisebbik fiú egyik barátjának családja, és így kajoltunk. Mondhatnám svédasztal volt. Zöldségek, gyümölcsök, rizs, husi, amit csak kívánsz. Van a svédeknek egy imádott csirkéjük, pörköltállagú, de az íze szerintem mint a mosogatószeré. És ők ezért vannak oda éjt nappallá téve. Mindegy, udvariasan ettem belőle, közben Giuliával olasz és magyar anekdotákkal szórakoztattuk a felnőtteket. A gyerekek átlagéletkora 6 év volt, nem sokat tudtak volna hozzászólni a történeteinkhez. Utána (meg vacsi előtt is) képeket mutogattunk egymásnak Giuliával, és meséltünk az otthoni életünkről. Nagyon szép helyen lakik, Algheróban. Mindkettőnket elfogott a nosztalgia, de azon nagyot röhögtem, hogy a legjobb barátját Stefanónak hívják. PewDiePie rajongók értik miről beszélek, a többieknek itt egy kis ízelítő.
Elköszöntem, majd az esőben elcsámborogtunk a kereszteződésig, és Giulia visszament, én meg felevickéltem a hegyre Dahlmanékhoz.

Október 14., vasárnap

Úgy volt, hogy ma is találkozunk, és most Louis is jön velünk, de az esőre való tekintettel lemondtunk a programról. Délután átjött Maija, Gabriel és Sansa. Karin elment Gabriellel vezetni, mi Nilsszel és Maijával Guitar Heroztunk. Nils nagyon beleélte magát, Maija ügyes volt, én meg... hát, hoztam a formám (nem, nem törtem össze semmit). Pär aznap dolgozott, de mikor végzett és hazajött, azonnal belevetette magát a játékba. Doboltak, gitároztak, Nils pedig csodás hangján énekelt. Nem is voltak hajlandóak Karin szólítására vacsorához ülni, nekem kellett leordibálnom, hogy ,,if jú vánná ít, den kám ÁPSZTERZ." Jött is mindenki! Desszert is volt, méghozzá epertorta(szerűség). Ezt lent, a játékszobában fogyasztottuk el, közben valami svéd vígjátékot néztünk. Én nem értettem belőle sokat, legfeljebb az arckifejezéseken röhögtem, mert azok aztán tényleg királyak voltak! Ezután Maijáék elbúcsúztak és hazamentek, mi pedig a szokásos tisztálkodási rutinjaink (összefoglaló nevükön: fürdés) után lefeküdtünk aludni.

Október 1., hétfő

Újabb hónap kezdődött itt Vikingföldén! Új hónap, új kihívások! Többek között az emelttesi elkezdődése. A csoportban max. 20-an vagyunk, négyen lányok, a többiek magától értetődően fiúk. Emlékeztek még, miért választottam az emelttesit?
,,Utána a választható tárgyakról beszéltünk. Én a tesit választanám, mert nekem heti egy tesi nem elég, és ott beszélnek a legkevesebbet svédül. Ulf azt mondta, majd körbeérdeklődik, csakúgy, mint a külön svédórák ügyében."
Na, hát a tanár annyit beszél, hogy ennyi erővel pszichológiára is jelentkezhettem volna. Komplett kiselőadást tartott, mindenki bólogatott meg helyeselt, mi Louis-val, a francia sráccal csak pislogtunk. Végül minket is észrevettek, és akkor elmagyarázták, mi a szitu. Feladatokat végeztünk, utána mindig számoltuk a pulzusunkat a nyakunkon. Befejezésként kosaraztunk. Ez az a sport, amit csak nálad kisebb emberek ellen lehet játszani. Louis nagyon beleélte magát, néhányszor a földön kötöttem ki miatta, és mivel a francia gyermek árnyalatnyival nagyobb nálam, ez nem volt tréfadolog. A csajszi, aki engem fogott, izgatottságában többször is belém mélyesztette karmait, persze nem szándékosan, de ez a tesióra Réka- és vérhullásban volt gazdag.
Fájó tagokkal másztam el történelemórára, ahol ismét videót néztünk: a téma a második világháború volt. Elnézve ezt a kronológiai sorrendet, azon se lepődnék meg, ha következő órán a feudális rendszert beszélnénk ki, jövő hét hétfőn pedig megvitatnánk Gilgames törvényeinek helyénvalóságát.
Ebéd, majd természettudomány. A házi dolgozathoz gyűjtöttem anyagot.
Angol előtt a folyosón ültünk, mire váratlanul mindenki megindult a földszintre. Mint kiderült, az egyik osztály tortákat sütött, és megkínálták belőle az összes diákot. Kedves gesztus volt, a torták is nagyon finomak lettek, de mivel több százan zsúfolódtunk a parányi ebédlőben, rám tört a klausztrofóbia. Mikor végeztünk, mehettünk vissza angolra olvasni a könyvünket. Pár srác az osztályomból beadta a tanárnak, hogy ők még nem is voltak lent tortázni, és inkább kereket oldottak.
A mai kaja az én reszortom volt, mert kedden Pär és Karin házon kívül lesznek, Nilsnek meg nem fogok másfél órát vergődni a konyhában. Újra rántottát csináltam hát, finom lett, meg is ették.
Este Nilsszel játszottunk. Volt egy olimpiás játék, ahol először vadvízi eveztünk. Egyszer megelőztem Nilst. Futásban én voltam jobb, Mr. Perfect javasolta is, hogy játsszunk inkább mást. NHL-t játszottunk PS3-mal, se Nils, se én nem tudtam, hogy kell irányítani. Engem a Nashville elég rendesen elvert, a végén már magyarul káromkodtam. Pärnek nagyon tetszett, azt mondta, vérbeli sportdrukker vagyok.

Október 2., kedd

Óh kedd...! De utállak. Miért is?
1. Két óránk van egész nap. Ez még király is lenne, ha az a két óra nem két és fél óra lenne egyenként.
2. Egész nap nem látom Mickist és Timothyt. Persze jó, hogy Jennie meg Bror velem van, de mégse teljes a csapat.
3. Semmi bajom a rajztagozatosokkal, de a nagy osztály, ahol Mickisékkel és a többi zenetagozatossal vagyunk összevonva, sokkal szórakoztatóbb!
Illetve ezt a mai keddet mégse utáltam annyira. Grafikán kábé fél órát ültünk bent, majd tanárunk utasítására összepakoltunk, és elhagytuk az épületet. Hogy miért?
,,Szeptember 21., péntek
(...)A parlamenti ülésen kiderült, hogy két hét múlva elmegyünk valami előadásra, ahol egy svéd rapperrel, Petterrel lehet beszélni. Mikor Brorék ezt elmagyarázták angolul is, nagyon lázba jöttem, mert imádom azt a csávót.(...)"
Megint marha boldog lettem, a ruhámat igazgattam, és nagyon zavarba jöttem. Hiszen mégiscsak egy hírességgel fogunk találkozni!
Nem találkoztunk egy hírességgel sem, Petter gépe késett, ezért az egész beszélgetősdit lefújták. Elég szomorú voltam, de remélem valamikor azért meg lesz tartva a dolog. Legalább a helyszínen találkoztunk Timothyval, aztán mikor visszafele sétáltunk, Mickisszel is összefutottunk, és mentünk kajálni.
Délután filmet forgattunk a közeli parkban! Én voltam a Jó, Jennie a Pszichopata, Santos meg jobb szó híján a Vad Ifjonc. Bror pedig a Rettenthetetlen Operatőr. Néha elég nehéz volt pókerarccal körbekémlelni a parkban, miközben Bror öt centire a fejemtől hadonászott a kamerával. Végül összehoztunk pár jelenetet, amit majd megvágunk, megzenésítünk és jippijé. Mikor otthon nézegettem a felvételeket, észrevettem, hogy a napszemüvegemen (szerepemhez kellett rettenetesen eme szemlencse) visszatükröződik, amikor Bror az arcomba mászott a kamerával. Mindenesetre olyan sokat dolgoztunk vele, hogy eldöntöttük: majd megkérjük a kedves osztályt, hogy ingorálják eme hibát. Jennie mindenesetre nagyon röhögött azon, hogy mennyire nyomik vagyunk.
Este Pär és Karin elmentek barátokkal egy svéd komikus előadására, mi meg Nilsszel kajáltunk valamit, megnéztem ahogy a Chelsea péppé verte a tavalyi dán bajnokot, aztán aludtunk.

Október 3., szerda, Isten éltessen, Krisz!

Előző héten még úgy volt, a mai tesin nem dolgozunk, csak átbeszélünk valamit, ezért nem vittem tornaruhát. Természetesen kimentünk az erdőbe futni. Mickisen és rajtam is szoknya volt, de inkább mellőztünk a rohangászást. Ráadásul rajtam ilyen cipő volt... (link)
...ami, lássuk be, futásra elég alkalmatlan. Mindenesetre még így is gyorsabban voltunk, mint az osztálynak kb a fele. Visszafele beszélgettünk, majd elmentünk ebédelni. Utána jött az alvásidő, vagyis amikor nekünk lyukasóránk van.
Természettudományon elkezdtem válaszokat gyártani a házi dolgozatra. Svéden tovább boncoltuk Az átváltozást.
Este aztán nagy szurkolás volt! A Porto győzelmének örültem, bár némi keserű szájízzel. Az Arsenal-Olympiakoson is ez volt, örültem az angoloknak, de a görögök miatt szomorkodtam. A Milan győzelme csodás volt, de amit a Madrid művelt!! Egyszerűen fergeteges, kérem szépen, zseniális!
Némi honvágy kezdett fojtogatni, de kosáron legyűrtem.

Október 4., csütörtök

Svédóra! Giuliával kicsit elkéstünk, de nem volt baj. Jól elbeszélgettünk, kedvelem ezeket az órákat. Kár, hogy csak egyórásak! Utána Louis-val és Giuliával ebédeltem, de később Mickisékkel is ettem pár falatot. Angolon elkezdtünk egy filmet nézni, a Majdnem hírest. Először úgy gondoltam, aludni fogok rajta, de felkeltette az érdeklődésemet. Egy 15 éves kissrácról szól, aki a egyszer csak belecsöppen a rock n' roll világába, mindezt a hetvenes években. Atomkirály film, jó poénokkal, jó színészekkel, jó történettel. A kedvenc jelenetem. Sajnos nem tudtuk az egészet végignézni, majd következő órán folytatjuk!
Természettudományon összeállítottam a dolgozatot, amit majd este elküldök Jonasnak.
Emelttesin futottunk. Elég sokáig kibírtam, de az erdő előtt majdnem összeestem, nem kaptam levegőt. Helen légzési gyakorlatokat mutatott, és visszaküldött a tesiterembe. Még séta közben is nagyon ziháltam.
Este újabb futballélményeket élhettünk át. Illetve csak Nils. A Bilbao és a Copenhagen kikapott, a Panathinaikos és a Tottenham döntetlent játszott, de az Atlético nyert. Igaz, csak 1:0-ra, ami miatt jól kiröhögtem Nilst.
Megcsináltam a természettudomány-dolgozatot. A First Classom (az a rendszer, amin keresztül az iskola diákjai és tanárai üzenni tudnak egymásnak) természetesen becsődölt, nem tudtam elküldeni a válaszokat. Pánikra azonban semmi ok! Úgy döntöttem, elküldöm MailBoxon keresztül. Kivágtam a levelet First Classból, de rájöttem, hogy nem emlékszem Jonas email-címére, úgyhogy kivágtam azt is... ühhüm... úgy, hogy előtte nem illesztettem be a levelet. Már épp kezdtem kiugrani az ablakon, de rájöttem, hogy a First Classban ez a levél már a mentettek között van, úgyhogy tulajdonképpen megvan az egész dokumentum. Végül megmentettem házi dolgozatomat, elküldtem, és rettenetesen boldog voltam.

Október 5., péntek

Médián próbáltunk valamit kihozni a szobából, inkább kevesebb, mint több sikerrel. Törin megkaptam a könyvemet, és miután azt senki se mondta, hogy mit kell csinálni, elkezdtem olvasni az első világháborút. Érdekes olvasmány. Észrevettem, hogy az országokat az angolban nőneműként kezelik. Aki nem értené zavaros magyarázatomat:
,,(...) and others blame Britain for not making it clear that she would definitely support France."
Valamint az egyik térképen ezt találtam:

Az aláhúzások az én utólagos paintes alkotásaim. De amúgy, komolyan, van a magyarok és a hungarianek között különbség? Viszont az nagyon tetszik, hogy magyar szavakat használ a könyvem.
Ebéd, aztán svéd. Az osztály fele volt csak ott, mindenki húzott egy cédulát, amin Az átváltoztatásról voltak kérdések, és szóban kellett válaszolni. Valamit makogtam angolul, a néni elégedett volt vele. Ezután elengedtek minket, parlamenti ülés nem volt aznap. Lógtunk egy keveset, találkoztunk Mickis két barátjával, aztán én hazamentem, hogy befejezhessem Timothy ajándékát, ugyanis holnap ünnepeljük kedves barátom 17. szülinapját.
Nos, az ajándékkal vagy 7-8 órát tököltem, mert nem elég, hogy egy elég bonyolult technikát választottam, mindenkire most jött rá a ,,jaj itt van Réka, írjunk rá Fészbukon!" mánia, aminek nagyon örültem, csak néha nehéz volt egyszerre 11 embernek válaszolni. Végül éjfél-fél egy között elkészül a mestermű:
http://szenyora.deviantart.com/#/d5gzkln
(igen, én az a nagydarab vagyok a tortával...)
Fölül Timothy és Mickis, alul Bror, én, és Jennie.
Így ránézésre nem lehet megmondani, de tényleg elég sok munkám van benne. Karinék hétvégére barátokkal elmentek Stockholmba. Este Nilshez átjött egy haverinája, itt is aludt. Gyanúsak nekem...

Október 6., szombat, Timothys födelsedagen!

Gyanúm alaptalannak bizonyult. Tényleg csak egy haverina, kora reggel haza is ment. Megetettem Nilst, aztán némi kavarás után megbeszéltük a többiekkel, hogy hol találkozunk és mikor. Nilsszel felvetettem a buszállomáson Jennie-t és Brort, majd elkocsikáztunk a megadott helyre, a város másik felére. Mickis egyik barátjának a lakásában voltunk, aki hétvégére elutazott. Öcsém, milyen pici volt a lakás! Luknyi konyha, fürdőszoba, és egy kombinált háló-nappali. De jól elvoltunk benne. Először felköszöntöttük Timothyt, aztán elmentünk pizzáért. Visszatérve a lakásba felfaltuk szerzeményeinket, aztán nekiálltunk egy Monopolynak, ami Sundsvall témájú volt. Bábuk nem lévén Timothy Pokémonjaival játszottunk. Személyeségeink is voltak: Timothy volt az örökké börtönben ülő feka, Jennie a pénzes cigány, Bror a brit befektető, Mickis a gazdag francia, én meg a csóró balkáni. Ezután tortáztunk, összeszereltem egy tömésnyi pipát, majd elmentünk sétálni. Elég sokat sétáltunk, beszélgettünk, többek között megtudtam, hogy lesz Halloween-buli, és be kéne majd öltözni... de minek is? Ötletem már van.
Séta közben elbúcsúztunk Jennie-től, és a többiekkel visszamentünk a lakásba. Pakoltunk, kicsit tévéztünk, majd Brorral elköszöntünk Mickiséktől, és elmentünk az ICA bolt felé, ahol már Nils és a haverja vártak minket kocsival. Hazavittük Brort, majd mi is hazamentünk. Nils haverja később elment, mi meg szunyáltunk.

Október 7., vasárnap

Felkeltem, kajáltam, elolvastam Nils cetlijét, amiben arról tájékoztatott, hogy dolgozni ment a nyári lak mellé, legyek jó, és PS3-azhatok. Kajáltam, pakolásztam, inkább a saját gépemen játszottam. Fél négy magasságában betoppant Maija, Gabriel és Sansa. Teáztunk, kávéztunk, illetve mutattak egy videót, amin az egyik svéd rádió brit munkatársát szívatják, vagyis tulajdonképpen teljesen értelmetlen svéd mondatokat mondattak vele. Szegény csávó szerintem legszívesebben kivágta volna a nyelvét, de a kollégák jókat röhögtek rajta. Nekem személy szerint nagyon tetszett, ha valakit érdekel, itt belehallgathat. Személyes kedvenc mondatom: the duck turned into  the holy spirit, 04:30-tól
Ezután kiraktuk Sansát a ház elé, hogy felfedezze az őt körülvevő világot. Nagyon szobacica, úgyhogy először nem értékelte. Most elképzelem Domit, ahogy ül a gép előtt, és szurkol, hogy zárjuk ki a macskát. Nem zártuk ki. Sansa végül belejött a szabad életbe, és felmászott egy fára, ahonnan aztán a világért se volt hajlandó lejönni. Végül leszedték, de utána Maijáék megint kirakták a ház elé, amit én nagy merészségnek éreztem azok után, hogy húsz percet kínlódtak a leszedésével. Végül a macsek feladta, Maijáék elköszöntek, fél óra múlva pedig hazajöttek Karinék. Később Nilsinho is beesett, ettünk, aztán fürdés, alvás.
Tegnap még a séta közben elszenvedtem egy kellemetlen sérülést, mondanom se kell, megint a bokám volt. Rettenetesen fájt, úgyhogy írtam Helennek emelttesire, hogy holnap ne számítson rám első órában, mert nem nagyon tudnék mit csinálni.

Szeptember 24., hétfő

Emelt tesi még mindig nincs, úgyhogy csak törire kellett becammognom. Elkezdtük bemutatni a projekteket. Volt, akinek a tévé és a rádió jutott, néhány embernek az újságok, Broréknak pedig a történelmi témájú játékok (pl Call of Duty). Mikor végre mi következhettünk volna, újabb kellemetlenségek értek minket: a vetítő kábele nem volt jó a MacBookomba, olyan régi példány. Még a tanároknak is újabb modelleik vannak, nagy valószínűséggel az enyém a legöregebb az egész iskolában. Úgy beszéltük meg, hogy következő órára Töribácsi megpróbál jobb kábeleket szerezni, ha azokkal se jó, akkor egy iPadről kell levetíteni a munkánkat. Ebéd, aztán természettudomány. Még az idővonallal szórakoztunk. Szép lassan haladok vele! Nagyon szép lassan... Angolon választhattunk egy könyvet, amit jövő hétre el kell olvasni, természetesen angolul. Én Stephen King Tortúra című művét választottam, mert imádom a pasast. Csendben olvasgattunk, aztán hazaengedtek minket. Anyáékkal este Skype-on meghánytuk-vetettük a pörköltfőzés alapjait. Karinnal meg is vettük hozzá a cuclikat, de a akciós csirkemell-filével problémáink akadtak. Végül is megoldottuk, mert kiderült hogy az akciós lap Pär nevére szól, de Karin ismerte az illetékes hölgyet, mert a gyerkőce Karin óvodájába jár. Vannak előnyei is a gyerekeknek! Például az, hogy a magyar cserediák részére 15 százalék engedménnyel tudjuk megvenni a csirkemell-filét.



Szeptember 25., kedd

Szeptember 17., hétfő

A választható tantárgyaimat megcserélték, úgyhogy végre járhatok extra tesire! Pär elfurikázott a tornateremig, aztán elhajtott. Átöltöztem, és leültem az egyik padra. Természetesen semmi nem történt. Utána bejött az emelttesis tanár, Helen, akiről kiderült, hogy Észtországból származik. Elmondta, hogy két hétig nem lesz emelttesi, mert hikingra mentek a gyerekekkel. Illetve most pénteken is szerveznek egy hikingtúrát, ha van kedvem, szívesen ad papírokat róla. Megkaptam az információs lapokat (svédül), aztán megengedte hogy bemenjek a konditerembe, és tegyek kedvemre. Tök jó volt! Minden gépet kipróbáltam, a kedvencem a boxzsák volt, bár egyszer elvétettem egy erőteljes rúgást, és sikerült a radiátor csövébe belerúgni. Fetrengtem egy jót a matracon a fájdalomtól. Aztán tusoltam, és visszamentem a suliba, törire. Még mindig a projekttel foglalkoztunk. Kaja, aztán természettudomány. A tanár, Jonas, azt a feladatot adta nekünk, hogy egy egy méter hosszú idővonalat készítsünk a Föld 4.6 milliárd éves történelméről, és tüntessünk fel ilyeneket, hogy az első madarak, a felegyenesedett ember, az első élőlények, satöbbi. Na, kösz. Odáig jutottam, hogy összeragasztottam a lapokat.
Angol. Kikaptuk a fordításokat. Meg lettem dicsérve a szép magyar fordításomért, bár Angolnéni bevallotta, hogy egy szót sem értett az egészből. Egy hosszú szöveget vettünk, ami arról szólt, hogy két pasi kirabolt egy bankot, véletlenül agyonlőttek egy srácot, és hogy volt egy szemtanú. Az öregebb fószer szerzett egy rendőregyenruhát, és megölte a szemtanút. Mikor visszament a búvóhelyükre, a másik csávó véletlenül kinyírta. Fel nem fogom, miért kell ilyen dolgokat olvasnunk. Utána a szövegben néhol előforduló amerikai angol szavakat fordítottuk brit angolra, illetve a többiek svédre, én magyarra. Egy csomó brit angol szót tőlem tudtak meg a többiek. Úgy néz ki, én vagyok a legjobb angolos a csoportban.
Vacsi, de nem voltam valami túl jól. Szép karikák lettek a szemem alatt, és elég megviselt állapotba kerültem. Holnap inkább itthon maradok, mert elég retkül érzem magam. És a kajagyártást is elhalasztjuk jövő hétre, nem szeretnék beletüsszögni a pörköltbe.

Szeptember 18., kedd

Hivatalosan is beteg lettem. Itthon maradtam, kiposztoltam az előző heti blogot, olvastam, gépeztem, és megnéztem az ,,En gång i Phuket" című svéd filmet (magyar címmel nem tudok szolgálni, elnézést). Egy pasiról szól, Svenről, aki egy bankban melózik, de rájön, hogy halál unalmas az élete, és el kéne kezdenie igazán élni. Ezért fogja magát, és elrepül Thaiföldre, Phuketbe (ja, a svédeknek ilyen lazán megy). Elkezd írni egy könyvet, de nem igazán jön az ihlet. Összejön egy norvég csajjal, de közben találkozik Anjával, akit még odahaza Stockholmban ismert meg (Anja a barátnőivel utazott ide, akiknek férjeik és gyerekeik is vannak, Anja viszont épp szakított a hímjével). Lesz egy kis afférjuk, ahogy az megszokott, de felbukkan Anja volt barátja, és Sven úgy érzi, Anja hazudott neki. A lányok hazautaznak, Sven Thaiföldön marad, a norvég csajjal is elválnak útjaik, majd elkezdi írni a könyvét, ami hatalmas siker lesz. Odahaza Anja saját vállalkozásba kezd: könyvkiadót nyit, és véletlenül a kezébe kerül Sven könyve. Mikor Sven visszarepül Svédországba, találkoznak a könyv kapcsán, és Anja megkéri Svent, hogy írja át a könyvét: az abban szereplő nő ugyanis visszamegy a férjéhez, Anja viszont nem így tett. A végén mindenki összejön mindenkivel, és hepinessz. Aranyos film, igazi velős skandináv humorral. Angol felirattal néztem, de egy csomó svéd kifejezést megértettem. Tök jó volt.
Este maradékot ettünk, mert a főzésem el volt halasztva, de egy árnyalatnyival jobban éreztem magam, úgyhogy mondtam, hogy holnap megyek suliba.
Este kisikítoztam a győzelmet a Realnak.

Szeptember 19., szerda, első hónapforduló!

Ma vagyok itt egy hónapja. Ennek örömére mentem iskolába.
Úton a suliba hoztam a formám. Ha lenne egy ,,Pasizz Réka módra!" könyvem, most újabb fejezetet adhatnék hozzá. A főtéren átvágva megláttam egy helyes srácot. Megigazítottam a hajam és a ruhám, és gondoltam, most nagyon szépen fogok ránézni. Hatalmasat botlottam a saját lábamban. Megint megigazítottam magam, és emelt fővel elmasíroztam. De a srác a tenyerébe röhögött. Legalább bearanyoztam a reggelét!
Tesin végleg befejeztük a diéták taglalását, aztán kaja, aztán unatkozás. Term. tudományon az idővonalat csináltuk, svéden pedig tovább elemeztük Az átváltozást. Svédül. Oké, én megírtam a magam kis összefoglalóját angolul, majd ha Svédnéni szükségét érzi, elkéri.
Este meglátogatott a területi képviselőm, hogy megnézze, minden rendben van-e. Megkínáltuk kávéval és tortával a hónapforduló tiszteletére, és beszélgettünk. Kedves hölgy volt, és szemmel láthatóan elégedett volt a dolgokkal, látta, hogy jól kijövök Pärrel és Karinnal. Meg Nilsszel is, aki egyszer csak betoppant.
Ezek után még egy kicsit beszélgettünk, ittam egy csésze mézes teát, és aludtam.

Szeptember 20., csütörtök

Médián folytattuk a szoba rajzolását, én pedig egyre dühösebb lettem a Macbookomra. Ilyen sz*rt! Semmire sem jó, csak húzza a vállamat meg az agyamat. Ebéd, aztán angol. Amerikai angol kifejezéseket hasonlítottunk össze brit angol kifejezésekkel. Itt is a Macbookot kellett használni. Legalább erre jó volt az a... rettenet.
Természettudományon folytattuk az idővonalat.
Extra tesim nem volt, úgyhogy korán hazamehettem, és jó volt.
Kaja, alvás. Nem volt túl eseménydús nap.

Szeptember 21., péntek

Médián még mindig a szobát csináltuk. Törin a projekttel piszmogtunk. Egyre jobban kezd összeállni a dolog, már várom, hogy bemutathassuk, mert szerintem elég jól összehoztuk. Leírtam egy kis papírra, mit kell mondanom a témáról, egyelőre angolul, de majd remélem nemsokára svédül is menni fog.
Ebéd, aztán svéd. A többiek összehozták a cuccot a modernizmusról, nekem sajnos nem jutott benne túl nagy szerep. Végül azzal foglaltam el magam, hogy a villanyt kapcsolgattam fel-le. Egyelőre két csajszinak mutattuk meg az osztályból, Daniellának és Sandrának, ők azt mondták, elég jó, úgyhogy legközelebb az egész osztálynak bemutathatjuk.
A parlamenti ülésen kiderült, hogy két hét múlva elmegyünk valami előadásra, ahol egy svéd rapperrel, Petterrel lehet beszélni. Mikor Brorék ezt elmagyarázták angolul is, nagyon lázba jöttem, mert imádom azt a csávót. Mickis elcsodálkozott, hogy magyar létemre hogy ismerhetem Pettert, de megmondtam neki, hogy a Volvo C30 reklámból.
Otthon kaja, aztán Pärék elmondták a hétvégi programot: a szülők lemennek a nyárilakba további rendrakásra, én itthon maradhatok, ha gondolom, Nilsinho pedig jönni-menni fog, mert az egyik haverjánál lakásavató party lesz. Mondtam, hogy inkább itthon maradnék, sok dolgom van. Takarítás, mosás, satöbbi. Mondták, hogy oké, de lesz társaságom is: mégpedig Sansa, mert Maijáék elutaznak Stockholmba Gabriel szüleihez. Rábólintottam.

Szeptember 22., szombat

Karinék korán elmentek, aztán megjött Nils Sansával. Én a konyhában voltam, a gépen dolgoztam egy PSE-rajzon. Nils jött-ment, Sansa pedig kezdett megbarátkozni a ténnyel, hogy most én is a családhoz tartozom.

Tudom, hogy Domi most a pokolba kíván, de ez a cica elbűvölt. Nagyon aranyos. Mikor lent voltam a mosókonyhában, jött velem, a mosógépbe is bemászott, úgy kellett kiszednem. Ezután, míg a szobámban pakolásztam, ő is ott mászkált, bebújt az ágyam alá, és folyton a papírjaimra vadászott. Miután végeztem, jött velem a konyhába, és jót aludt a padon, amíg én a rajzomon dolgoztam. Aztán megjött Nils, majd megint elment, egy haverjáért. Tőlünk indultak tovább a nagy partira. Én befejezvén a rajzomat, lementem a tévészobába, és megnéztem az Igenembert. Gondoltam, megnézem svédül, magyar felirattal. Hát nem úgy van az! Amikor a nyelvet állítgattam, nem találtam svédet... DE MAGYART IGEN! Úgyhogy megnéztem magyarul, felirat nélkül, és közben vigyorogtam mint a tejbetök, hogy micsoda jó dolog ez a Blu-ray. Utána megnéztem a Szex és New York filmet, de azt angolul svéd felirattal. Közben hazajött Nils. Befejezvén a filmet, én is mentem aludni.

Szeptember 23., vasárnap

Reggeliztem, aztán a gépen svédeztem és játszottam. Sansa bejött a szobámba, jót aludt az ágyamon.

Este Nils elvitt kosáredzésre, majd a végén értem is jött. Ez a mostani nagyon király volt! Kosarat is sokat dobtam. Kicsit fájtak a lábaim, de túl lelkes voltam ahhoz, hogy érdekeljen. Karinék is hazaértek, este finomat ettünk, aztán mindenki szunyált.