Október 1., hétfő

Újabb hónap kezdődött itt Vikingföldén! Új hónap, új kihívások! Többek között az emelttesi elkezdődése. A csoportban max. 20-an vagyunk, négyen lányok, a többiek magától értetődően fiúk. Emlékeztek még, miért választottam az emelttesit?
,,Utána a választható tárgyakról beszéltünk. Én a tesit választanám, mert nekem heti egy tesi nem elég, és ott beszélnek a legkevesebbet svédül. Ulf azt mondta, majd körbeérdeklődik, csakúgy, mint a külön svédórák ügyében."
Na, hát a tanár annyit beszél, hogy ennyi erővel pszichológiára is jelentkezhettem volna. Komplett kiselőadást tartott, mindenki bólogatott meg helyeselt, mi Louis-val, a francia sráccal csak pislogtunk. Végül minket is észrevettek, és akkor elmagyarázták, mi a szitu. Feladatokat végeztünk, utána mindig számoltuk a pulzusunkat a nyakunkon. Befejezésként kosaraztunk. Ez az a sport, amit csak nálad kisebb emberek ellen lehet játszani. Louis nagyon beleélte magát, néhányszor a földön kötöttem ki miatta, és mivel a francia gyermek árnyalatnyival nagyobb nálam, ez nem volt tréfadolog. A csajszi, aki engem fogott, izgatottságában többször is belém mélyesztette karmait, persze nem szándékosan, de ez a tesióra Réka- és vérhullásban volt gazdag.
Fájó tagokkal másztam el történelemórára, ahol ismét videót néztünk: a téma a második világháború volt. Elnézve ezt a kronológiai sorrendet, azon se lepődnék meg, ha következő órán a feudális rendszert beszélnénk ki, jövő hét hétfőn pedig megvitatnánk Gilgames törvényeinek helyénvalóságát.
Ebéd, majd természettudomány. A házi dolgozathoz gyűjtöttem anyagot.
Angol előtt a folyosón ültünk, mire váratlanul mindenki megindult a földszintre. Mint kiderült, az egyik osztály tortákat sütött, és megkínálták belőle az összes diákot. Kedves gesztus volt, a torták is nagyon finomak lettek, de mivel több százan zsúfolódtunk a parányi ebédlőben, rám tört a klausztrofóbia. Mikor végeztünk, mehettünk vissza angolra olvasni a könyvünket. Pár srác az osztályomból beadta a tanárnak, hogy ők még nem is voltak lent tortázni, és inkább kereket oldottak.
A mai kaja az én reszortom volt, mert kedden Pär és Karin házon kívül lesznek, Nilsnek meg nem fogok másfél órát vergődni a konyhában. Újra rántottát csináltam hát, finom lett, meg is ették.
Este Nilsszel játszottunk. Volt egy olimpiás játék, ahol először vadvízi eveztünk. Egyszer megelőztem Nilst. Futásban én voltam jobb, Mr. Perfect javasolta is, hogy játsszunk inkább mást. NHL-t játszottunk PS3-mal, se Nils, se én nem tudtam, hogy kell irányítani. Engem a Nashville elég rendesen elvert, a végén már magyarul káromkodtam. Pärnek nagyon tetszett, azt mondta, vérbeli sportdrukker vagyok.

Október 2., kedd

Óh kedd...! De utállak. Miért is?
1. Két óránk van egész nap. Ez még király is lenne, ha az a két óra nem két és fél óra lenne egyenként.
2. Egész nap nem látom Mickist és Timothyt. Persze jó, hogy Jennie meg Bror velem van, de mégse teljes a csapat.
3. Semmi bajom a rajztagozatosokkal, de a nagy osztály, ahol Mickisékkel és a többi zenetagozatossal vagyunk összevonva, sokkal szórakoztatóbb!
Illetve ezt a mai keddet mégse utáltam annyira. Grafikán kábé fél órát ültünk bent, majd tanárunk utasítására összepakoltunk, és elhagytuk az épületet. Hogy miért?
,,Szeptember 21., péntek
(...)A parlamenti ülésen kiderült, hogy két hét múlva elmegyünk valami előadásra, ahol egy svéd rapperrel, Petterrel lehet beszélni. Mikor Brorék ezt elmagyarázták angolul is, nagyon lázba jöttem, mert imádom azt a csávót.(...)"
Megint marha boldog lettem, a ruhámat igazgattam, és nagyon zavarba jöttem. Hiszen mégiscsak egy hírességgel fogunk találkozni!
Nem találkoztunk egy hírességgel sem, Petter gépe késett, ezért az egész beszélgetősdit lefújták. Elég szomorú voltam, de remélem valamikor azért meg lesz tartva a dolog. Legalább a helyszínen találkoztunk Timothyval, aztán mikor visszafele sétáltunk, Mickisszel is összefutottunk, és mentünk kajálni.
Délután filmet forgattunk a közeli parkban! Én voltam a Jó, Jennie a Pszichopata, Santos meg jobb szó híján a Vad Ifjonc. Bror pedig a Rettenthetetlen Operatőr. Néha elég nehéz volt pókerarccal körbekémlelni a parkban, miközben Bror öt centire a fejemtől hadonászott a kamerával. Végül összehoztunk pár jelenetet, amit majd megvágunk, megzenésítünk és jippijé. Mikor otthon nézegettem a felvételeket, észrevettem, hogy a napszemüvegemen (szerepemhez kellett rettenetesen eme szemlencse) visszatükröződik, amikor Bror az arcomba mászott a kamerával. Mindenesetre olyan sokat dolgoztunk vele, hogy eldöntöttük: majd megkérjük a kedves osztályt, hogy ingorálják eme hibát. Jennie mindenesetre nagyon röhögött azon, hogy mennyire nyomik vagyunk.
Este Pär és Karin elmentek barátokkal egy svéd komikus előadására, mi meg Nilsszel kajáltunk valamit, megnéztem ahogy a Chelsea péppé verte a tavalyi dán bajnokot, aztán aludtunk.

Október 3., szerda, Isten éltessen, Krisz!

Előző héten még úgy volt, a mai tesin nem dolgozunk, csak átbeszélünk valamit, ezért nem vittem tornaruhát. Természetesen kimentünk az erdőbe futni. Mickisen és rajtam is szoknya volt, de inkább mellőztünk a rohangászást. Ráadásul rajtam ilyen cipő volt... (link)
...ami, lássuk be, futásra elég alkalmatlan. Mindenesetre még így is gyorsabban voltunk, mint az osztálynak kb a fele. Visszafele beszélgettünk, majd elmentünk ebédelni. Utána jött az alvásidő, vagyis amikor nekünk lyukasóránk van.
Természettudományon elkezdtem válaszokat gyártani a házi dolgozatra. Svéden tovább boncoltuk Az átváltozást.
Este aztán nagy szurkolás volt! A Porto győzelmének örültem, bár némi keserű szájízzel. Az Arsenal-Olympiakoson is ez volt, örültem az angoloknak, de a görögök miatt szomorkodtam. A Milan győzelme csodás volt, de amit a Madrid művelt!! Egyszerűen fergeteges, kérem szépen, zseniális!
Némi honvágy kezdett fojtogatni, de kosáron legyűrtem.

Október 4., csütörtök

Svédóra! Giuliával kicsit elkéstünk, de nem volt baj. Jól elbeszélgettünk, kedvelem ezeket az órákat. Kár, hogy csak egyórásak! Utána Louis-val és Giuliával ebédeltem, de később Mickisékkel is ettem pár falatot. Angolon elkezdtünk egy filmet nézni, a Majdnem hírest. Először úgy gondoltam, aludni fogok rajta, de felkeltette az érdeklődésemet. Egy 15 éves kissrácról szól, aki a egyszer csak belecsöppen a rock n' roll világába, mindezt a hetvenes években. Atomkirály film, jó poénokkal, jó színészekkel, jó történettel. A kedvenc jelenetem. Sajnos nem tudtuk az egészet végignézni, majd következő órán folytatjuk!
Természettudományon összeállítottam a dolgozatot, amit majd este elküldök Jonasnak.
Emelttesin futottunk. Elég sokáig kibírtam, de az erdő előtt majdnem összeestem, nem kaptam levegőt. Helen légzési gyakorlatokat mutatott, és visszaküldött a tesiterembe. Még séta közben is nagyon ziháltam.
Este újabb futballélményeket élhettünk át. Illetve csak Nils. A Bilbao és a Copenhagen kikapott, a Panathinaikos és a Tottenham döntetlent játszott, de az Atlético nyert. Igaz, csak 1:0-ra, ami miatt jól kiröhögtem Nilst.
Megcsináltam a természettudomány-dolgozatot. A First Classom (az a rendszer, amin keresztül az iskola diákjai és tanárai üzenni tudnak egymásnak) természetesen becsődölt, nem tudtam elküldeni a válaszokat. Pánikra azonban semmi ok! Úgy döntöttem, elküldöm MailBoxon keresztül. Kivágtam a levelet First Classból, de rájöttem, hogy nem emlékszem Jonas email-címére, úgyhogy kivágtam azt is... ühhüm... úgy, hogy előtte nem illesztettem be a levelet. Már épp kezdtem kiugrani az ablakon, de rájöttem, hogy a First Classban ez a levél már a mentettek között van, úgyhogy tulajdonképpen megvan az egész dokumentum. Végül megmentettem házi dolgozatomat, elküldtem, és rettenetesen boldog voltam.

Október 5., péntek

Médián próbáltunk valamit kihozni a szobából, inkább kevesebb, mint több sikerrel. Törin megkaptam a könyvemet, és miután azt senki se mondta, hogy mit kell csinálni, elkezdtem olvasni az első világháborút. Érdekes olvasmány. Észrevettem, hogy az országokat az angolban nőneműként kezelik. Aki nem értené zavaros magyarázatomat:
,,(...) and others blame Britain for not making it clear that she would definitely support France."
Valamint az egyik térképen ezt találtam:

Az aláhúzások az én utólagos paintes alkotásaim. De amúgy, komolyan, van a magyarok és a hungarianek között különbség? Viszont az nagyon tetszik, hogy magyar szavakat használ a könyvem.
Ebéd, aztán svéd. Az osztály fele volt csak ott, mindenki húzott egy cédulát, amin Az átváltoztatásról voltak kérdések, és szóban kellett válaszolni. Valamit makogtam angolul, a néni elégedett volt vele. Ezután elengedtek minket, parlamenti ülés nem volt aznap. Lógtunk egy keveset, találkoztunk Mickis két barátjával, aztán én hazamentem, hogy befejezhessem Timothy ajándékát, ugyanis holnap ünnepeljük kedves barátom 17. szülinapját.
Nos, az ajándékkal vagy 7-8 órát tököltem, mert nem elég, hogy egy elég bonyolult technikát választottam, mindenkire most jött rá a ,,jaj itt van Réka, írjunk rá Fészbukon!" mánia, aminek nagyon örültem, csak néha nehéz volt egyszerre 11 embernek válaszolni. Végül éjfél-fél egy között elkészül a mestermű:
http://szenyora.deviantart.com/#/d5gzkln
(igen, én az a nagydarab vagyok a tortával...)
Fölül Timothy és Mickis, alul Bror, én, és Jennie.
Így ránézésre nem lehet megmondani, de tényleg elég sok munkám van benne. Karinék hétvégére barátokkal elmentek Stockholmba. Este Nilshez átjött egy haverinája, itt is aludt. Gyanúsak nekem...

Október 6., szombat, Timothys födelsedagen!

Gyanúm alaptalannak bizonyult. Tényleg csak egy haverina, kora reggel haza is ment. Megetettem Nilst, aztán némi kavarás után megbeszéltük a többiekkel, hogy hol találkozunk és mikor. Nilsszel felvetettem a buszállomáson Jennie-t és Brort, majd elkocsikáztunk a megadott helyre, a város másik felére. Mickis egyik barátjának a lakásában voltunk, aki hétvégére elutazott. Öcsém, milyen pici volt a lakás! Luknyi konyha, fürdőszoba, és egy kombinált háló-nappali. De jól elvoltunk benne. Először felköszöntöttük Timothyt, aztán elmentünk pizzáért. Visszatérve a lakásba felfaltuk szerzeményeinket, aztán nekiálltunk egy Monopolynak, ami Sundsvall témájú volt. Bábuk nem lévén Timothy Pokémonjaival játszottunk. Személyeségeink is voltak: Timothy volt az örökké börtönben ülő feka, Jennie a pénzes cigány, Bror a brit befektető, Mickis a gazdag francia, én meg a csóró balkáni. Ezután tortáztunk, összeszereltem egy tömésnyi pipát, majd elmentünk sétálni. Elég sokat sétáltunk, beszélgettünk, többek között megtudtam, hogy lesz Halloween-buli, és be kéne majd öltözni... de minek is? Ötletem már van.
Séta közben elbúcsúztunk Jennie-től, és a többiekkel visszamentünk a lakásba. Pakoltunk, kicsit tévéztünk, majd Brorral elköszöntünk Mickiséktől, és elmentünk az ICA bolt felé, ahol már Nils és a haverja vártak minket kocsival. Hazavittük Brort, majd mi is hazamentünk. Nils haverja később elment, mi meg szunyáltunk.

Október 7., vasárnap

Felkeltem, kajáltam, elolvastam Nils cetlijét, amiben arról tájékoztatott, hogy dolgozni ment a nyári lak mellé, legyek jó, és PS3-azhatok. Kajáltam, pakolásztam, inkább a saját gépemen játszottam. Fél négy magasságában betoppant Maija, Gabriel és Sansa. Teáztunk, kávéztunk, illetve mutattak egy videót, amin az egyik svéd rádió brit munkatársát szívatják, vagyis tulajdonképpen teljesen értelmetlen svéd mondatokat mondattak vele. Szegény csávó szerintem legszívesebben kivágta volna a nyelvét, de a kollégák jókat röhögtek rajta. Nekem személy szerint nagyon tetszett, ha valakit érdekel, itt belehallgathat. Személyes kedvenc mondatom: the duck turned into  the holy spirit, 04:30-tól
Ezután kiraktuk Sansát a ház elé, hogy felfedezze az őt körülvevő világot. Nagyon szobacica, úgyhogy először nem értékelte. Most elképzelem Domit, ahogy ül a gép előtt, és szurkol, hogy zárjuk ki a macskát. Nem zártuk ki. Sansa végül belejött a szabad életbe, és felmászott egy fára, ahonnan aztán a világért se volt hajlandó lejönni. Végül leszedték, de utána Maijáék megint kirakták a ház elé, amit én nagy merészségnek éreztem azok után, hogy húsz percet kínlódtak a leszedésével. Végül a macsek feladta, Maijáék elköszöntek, fél óra múlva pedig hazajöttek Karinék. Később Nilsinho is beesett, ettünk, aztán fürdés, alvás.
Tegnap még a séta közben elszenvedtem egy kellemetlen sérülést, mondanom se kell, megint a bokám volt. Rettenetesen fájt, úgyhogy írtam Helennek emelttesire, hogy holnap ne számítson rám első órában, mert nem nagyon tudnék mit csinálni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.