Október 8., hétfő

Egyszerű nyomon követni ezt az októbert, nem? Csak a hetes szorzótáblát kell hozzá ismerni, is simán, naptár nélkül meg lehet állapítani, hányadika milyen napra esik.
No de lapozzunk! Az emelttesi a bokám miatt nekem elmaradt, törin az első világháborúról olvastam tovább. Nem vagyok benne biztos, hogy ez a feladat, de legalább csinálok valamit. Természettudományon nekiálltunk a kémiának! Lehet képzelni az örömömet... Angolon befejeztük a Majdnem hírest. Igazán jó kis film, ajánlom mindenkinek a megtekintését!
Más... nem nagyon volt semmi más. Mostanában eseménytelenül telnek a napok.

Október 9., kedd

Ha grafika, akkor unatkozás! Elkezdtem a szobát rajzolgatni, de kedves MacBookom tiltakozott. Inkább hagytam az egészet, mert nem szeretnék gondatlanságból elkövetett emberöléssel börtönben ülni, ha esetleg kivágnám a gépet az ablakon, és valakit eltalálnék vele.
Brorral és Jennie-vel tankoltunk némi élelmet a Mekiben, aztán nekiálltunk szerkeszteni a filmet. Illetve Bror és Jennie vágta, én meg mivel nem konyítok a Premiere Pro-hoz, inkább zenét kerestem. Nem találtam semmi jót.
Estére se volt ötletem. Újra paprikás krumplit főztem hát, és ez a mostani még finomabb lett, mint az ezelőtti. A végén még a paprikás krumpli elismert specialistájává leszek...
Újabb eseménytelen nap.

Október 10., szerda

Tesin edzéstervet kellett volna készítenünk. Én terveztem egy roppant puritán, mégis ésszerű edzést: futás, futás, kosár, futás, kosár, korásfutás, futáskosár, kosár, futás... utána mentem kosarazni. Nekem tesin mozognom kell. Gyakorolni próbáltam azokat a lépéseket, amiket edzésen is csinálunk, persze csak finoman, a bokán remegve tiltakozott a nagyobb megerőltetés ellen. Ebéd, unatkozás, majd term. tudomány! Az atomokról néztünk svéd kisfilmet, nem nagyon tudott lekötni. Ugyanakkor Jonas kijavította a házi dolgozatomat, ami... hááááááát... minek szépítem? E-t kaptam rá. Az a második legrosszabb jegy. Elvileg minden jó volt amit leírtam, egyszerűen a mennyiséggel volt baj. Hát jó, mondtam, legközelebb lefordítom a fél magyar Wikipédiát. Svédünk nem volt, az osztály másik fele ment olyan szájtépésre, mint mi a múltkor. Hamar hazakeveredtem. Olvasás, chill out, vacsora, fürdés, alvás. Pär péntekig Stockholmba repült.

Október 11., csütörtök

Nem voltam ma valami jól. Az extra svéden semmi bajom nem volt, de ebédelni nem nagyon tudtam. Angolon írni kellett egy fogalmazást a Majdnem híresről, azt még kiszenvedtem magamból, aztán term. tudományon nem bírtam tovább, hazakéredzkedtem. Itthon bevettem egy fájdalomcsillapítót, és egy jót aludtam. Arra keltem, hogy Mr. Perfect nagy hangerővel megérkezik, majd Karin rászól, hogy maradjon csendben, mert épp alszom. Már nem nagyon aludtam, ezért elkezdtem kitántorogni a konyhába, de Nils megállított, és mondta, hogy fél óra és indulunk Gudrunékhoz, mert ma van a szülinapja. A gyógyszer hatott, már csak álmos voltam, úgyhogy rábólintottam. Karinnak jógaórája volt, de Nilst és engem kihajított Gudrunék lakásától nem messze, sétáltunk egy kicsit, aztán fellifteztünk. Utálom a liftet, szerintem Nils el is csodálkozott, hogy mégis vállalkoztam az emeletváltásnak erre a módjára. Ráadásul ez a lift rettenetesen pici volt, klausztrofóbiám is lett, mikor megérkeztünk, csak úgy menekültem kifele. Gudrun és Lennart kedves volt, és bár a konyhájuk már egy fél éve felújítás alatt van, mindennel meg tudtak minket kínálni. Maija is ott volt, majd ők hárman elmentek pizzáért, Nils tévézett, én meg kiültem az Erkélyre filozofálni. Dél fele bámultam, és rátok gondoltam. IGEN, RÁTOK, otthoniakra *elmorzsol egy könnycseppet*. A pizza hamar kész lett, és nagyon finom volt. Egyéni kis sikeremként könyvelem el, hogy én ettem meg egyedül az egészet. Még Nilsnek is megmaradt kábé a negyede! Ezután bekapcsoltuk a tévét, Két pasi-meg egy kicsit néztünk, aztán egy svéd kvízműsort, amiben 7-8 ember volt, három rossz válasz után kiestél, aztán addig szortíroztak amíg a 3 legjobb ki nem választódott, utána már csak ők versenyeznek. Egy csomó kérdést értettem, és tudtam is volna rájuk válaszolni. Ha megrúgtok, se emlékszem hogy van a ,,Hány fokos a teljes szög?" svédül, de akkor és ott értettem a kérdést, és kis híján magyarul csúszott ki a számon, hogy háromszázhatvan, de Mr. Perfect a hülye ,,trehundra sextio"-jával megelőzött. Később megjöttek Andersék, majd Karin is. Beszélgettünk, teáztunk, kávéztunk, ettünk az ünnepi süteményből. Aztán, mikor már majdnem elaludtam, Karin mondta, hogy megyünk haza. Még az autóban is majdnem elaludtam, pedig Nils vezetett. Utána gyors fürdés, majd bedőltem az ágyba, és hortyogtam.

Október 12., péntek

Médián végre megmutatták, mi értelme a szobának! Firkálgattam még bele, aztán rajzoltam egy disznót, amit később elvileg animálni fogok. CSÖND LEGYEN! Egy disznó egy szobában tök logikus! Törin szokás szerint olvastam. Irodalmon Mickisék végül bemutatták a modernizmust. Szerintem egész jól sikerült. A parlamenti ülésen igazság szerint fogalmam se volt, miről beszéltünk.
Otthon kaja, alvás. Nagyon lapos ez a hét...

Október 13., szombat

Ma találkoztunk Giuliával, az olasz cserediákkal. Elmentünk vásárolni a Birstába, beszélgettünk, elvoltunk. Kedves lány, és ami a legtutibb: meghívott magához jövő nyárra Olaszországba! Überatomzsírkirály!
Hogy mit vásároltunk? Többnyire csak nézelődtünk. Fergetegesen drága dolgok vannak itt. Mondjuk valószínűleg olasz és magyar szemmel minden drága, a svédeknek szemmel láthatóan meg se kottyantak a magas árak. Vettem néhány szépítő eszközt, fogkrémet, és egy timrå-s pulcsit. 345 korona, de megérte!! Nagyon kényelmes és puha és meleg! <3
Odafele és hazafele is gyalogolnunk kellett, mert a buszkártyánk hétvégén nem érvényes. Kibeszéltük a fél életünket, meg az országaink helyzetét. Jó volt végre egy ,,sorstárssal" beszélgetni. A svédeknek hiába magyarázom, hogy rossz otthon, nem tudják teljes mértékben átérezni/megérteni. Nekik a jólét természetes. Giulia mesélte, hogy ő Olaszországban a szerencsésebbek közé tartozik, de van olyan lány az osztályában, akiknek már villany sincs otthon. A szívem összeszorult, sajnos nálunk is egyre több az ilyen reménytelen eset.
Meghívott az ő családjához vacsorára, aminek örültem. Egy két-három utcával laknak csak feljebb. Meg ne kérdezzétek a családnevet! Az anyukának, az apukának, meg mindenkinek teljesen más, elég kusza a család. Mindenesetre hatalmas házban laknak, nagyobb, mint a Dahlman-rezidencia. Giulia mondta, hogy első pár naponn folyton el is tévedt. Nem csodálom!
A vacsora finom volt, átjött a kisebbik fiú egyik barátjának családja, és így kajoltunk. Mondhatnám svédasztal volt. Zöldségek, gyümölcsök, rizs, husi, amit csak kívánsz. Van a svédeknek egy imádott csirkéjük, pörköltállagú, de az íze szerintem mint a mosogatószeré. És ők ezért vannak oda éjt nappallá téve. Mindegy, udvariasan ettem belőle, közben Giuliával olasz és magyar anekdotákkal szórakoztattuk a felnőtteket. A gyerekek átlagéletkora 6 év volt, nem sokat tudtak volna hozzászólni a történeteinkhez. Utána (meg vacsi előtt is) képeket mutogattunk egymásnak Giuliával, és meséltünk az otthoni életünkről. Nagyon szép helyen lakik, Algheróban. Mindkettőnket elfogott a nosztalgia, de azon nagyot röhögtem, hogy a legjobb barátját Stefanónak hívják. PewDiePie rajongók értik miről beszélek, a többieknek itt egy kis ízelítő.
Elköszöntem, majd az esőben elcsámborogtunk a kereszteződésig, és Giulia visszament, én meg felevickéltem a hegyre Dahlmanékhoz.

Október 14., vasárnap

Úgy volt, hogy ma is találkozunk, és most Louis is jön velünk, de az esőre való tekintettel lemondtunk a programról. Délután átjött Maija, Gabriel és Sansa. Karin elment Gabriellel vezetni, mi Nilsszel és Maijával Guitar Heroztunk. Nils nagyon beleélte magát, Maija ügyes volt, én meg... hát, hoztam a formám (nem, nem törtem össze semmit). Pär aznap dolgozott, de mikor végzett és hazajött, azonnal belevetette magát a játékba. Doboltak, gitároztak, Nils pedig csodás hangján énekelt. Nem is voltak hajlandóak Karin szólítására vacsorához ülni, nekem kellett leordibálnom, hogy ,,if jú vánná ít, den kám ÁPSZTERZ." Jött is mindenki! Desszert is volt, méghozzá epertorta(szerűség). Ezt lent, a játékszobában fogyasztottuk el, közben valami svéd vígjátékot néztünk. Én nem értettem belőle sokat, legfeljebb az arckifejezéseken röhögtem, mert azok aztán tényleg királyak voltak! Ezután Maijáék elbúcsúztak és hazamentek, mi pedig a szokásos tisztálkodási rutinjaink (összefoglaló nevükön: fürdés) után lefeküdtünk aludni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.