Augusztus 21., kedd, Apa szülinapja!!

Ma Nils ébresztett. Beállt az ajtó elé, és rám kiabált, hogy fent vagyok-e. Én kiestem az ágyból, aztán közöltem, hogy igen, fent vagyok... illetve abban a pillanatban lent. Utána Nils elmondta, mi a mai program: nemsokára megérkezik Pär, és együtt elmegyünk ebédelni, majd őt, mármint Nilst kirakjuk, hogy elmehessen gyúrni (haha), és Pär megmutatja a munkahelyét. Elmentünk egy kínai étterembe, de én megint rosszul lettem. Inkább nem ettem többet, és csak néztem, ahogy Pär és Nils mindenből vettek még egyszer. Utána elindultunk a bank felé. Nilst kihajítottuk, és Pär körbevezetett a bankban. Elég szép épület, kívül-belül, és nagyon kulturált népek járnak oda. A dolgozók is nagyon kedvesek voltak. Mindenki kezet fogott velem, és üdvözöltek Svédországban. Pär az egyik öccsét is bemutatta, Anderst, aki szerintem leginkább a Louie életéből ismert Randy Andersonra emlékeztet. Kiderült, hogy Andersnek aznap van a szülinapja (mint az én Apukámnak, boldog szülinapot neki ezúton is!), és estefelé átmegyünk hozzájuk egy kis ünnepségre. Pär utána átvitt Maija munkahelyére, ahol Maija vezetett körbe. Egy telefonközpontban dolgozik, ami Pär bankjának ügyeit intézi, amennyire ki tudtam venni. Sok fiatal volt beosztott. Elég ügyesen kidolgozott rendszerük van rá, hogy az ügyfeleknek ne kelljen várniuk, de Maija mondta, hogy így is előfordul, hogy fél órás várakozási idő van. Mosolyogtam. Nálunk az fél nap is szokott lenni.
Időközben eleredt az eső, úgyhogy sietnünk kellett Nilsért, majd mindhárman hazamentünk. Pär csak kirakott minket, majd ment is vissza dolgozni. Én megszereztem a Wi-Fi kódot, úgyhogy elküldhettem az első posztomat, amiben a repülési viszontagságaimat taglalom. Nils közben elment egy barátjához. Egy kicsit még gépeztem, aztán hazajött Pär és Karin, és indultunk Andersékhez. Útközben megint felvettük Nilst, majd elmentünk Maijáék lakása felé. Ott valami probléma volt Maija autójával, úgyhogy Karin átült oda, én meg mehettem az első ülésre a Volvóban. Andersék messzebb laknak Sundsvalltól, egy elég szép környéken. Mikor megérkeztünk és kiszálltunk, azonnal mindenki jött üdvözölni minket. Engem külön is köszöntöttek, aztán Nilsszel bementünk a nappaliba, ahol Andersék kisebb fia épp egyszerre Assasin's Creedezett és Minecraftozott. Utána befutottak Maijáék, én pedig megismerkedtem Maija barátjával, Gabriellel, aki nagyon kedves volt. Bementünk a konyhába, ahol elég szűkösen fértünk csak el (12-en voltunk: Andersék családja, Anders feleségének, Ulrikának két barátja, Pärék, Gabriel és én), viszont nagyon vidám volt a hangulat. Szinte semmit nem értettem, de mindenki nevetett és mosolygott, szóval én is mosolyogtam. Bár csak pár szót értettem, feldobott, hogy ilyen jókedvűek. Ettünk sütit, és teát/kávét ittunk, ki hogyan kívánta. Később Anders két fiával és Maijával filmet néztünk, A lány és a farkast (Red Riding Hood), természetesen angolul, svéd felirattal. Gabriel is csatlakozott hozzánk, néha Nils és Pär is bejött megnézni, hogy mit csinálunk. Kb fél órát láttunk a filmből, utána Pär szólt, hogy megyünk haza. Elbúcsúzunk mindenkitől, aztán hazafele vettük az irányt. Otthon még kicsit beszélgettünk, aztán mindenki ment aludni.

Augusztus 22., szerda

Délelőtt egyedül lézengtem, mert mindenki dolgozott, de Karin kettő fele hazajött, és együtt elbuszoztunk a belvárosba. Miután én folyamatosan rosszul voltam, csak kevés helyre látogattunk, de az a kevés is érdekes volt. Először is megmutatta a könyvtárat (amit Nils valahogy elfelejtett megmutatni), utána bementünk egy múzeumba, ami ingyen volt, és elég érdekes kiállítások voltak benne. Aztán sétáltunk az utcán (egész jó idő volt, melegnek is nevezhetném), majd bementünk egy nagy plázaszerűségbe, és Karin vett nekem néhány áfonyás itókát, mert az jót tesz a gyomornak. Mint később kiderült, tényleg jót tett! A terv az volt, hogy elmegyünk Pär irodájába, és ott várjuk meg az időt, mikor mehetünk az iskolaigazgatómhoz egy megbeszélésre. Ez az idő hamar el is jött, és átmentünk az Åkersviksskolanba, ahol Mr. Swedén fogadott minket. Megkínált bennünket teával/kávéval, aztán bementünk az irodájába beszélni. A beszélgetésnek az volt a lényege, hogy szeretettel fogadnak, megpróbálnak minden tőlük telhetőt, hogy jól érezzem magamat. Papírokat még nem kaptam, csak egy újabb időpontot: másnap reggel megint meg kell jelennem, ezúttal az iskola Norra Järnvägsgatan nevű részén, ahol az ottani igazgató(szerűség) és remélhetőleg az osztályfőnököm fognak fogadni. Megadtunk Mr. Swedénnek egy csomó telefonszámot, aztán hazajöttünk. Mivel hivatalosan is betegnek lettem nyilvánítva, csak innom volt szabad. Először az áfonyás cuclikat, aztán vizet, de mást nagyon nem javallott.
Ajándékozás! Pär és Karin is nagyon örültek az italoknak (Pärnek naményi szilvapálinka, Karinnak ötputtonyos tokaji aszú), el is dugták őket, nehogy bárki megtalálja rajtuk kívül. A könyvet is végiglapozgattuk (egy nagy képeskönyv szerény kis hazánkról), és nagyon tetszett nekik. Nils késő este jött csak haza, úgyhogy neki csak akkor adtam át a Rubik kockát. Nagyon bejött neki, össze-vissza esküdözött, hogy egy héten belül kirakja, meg minden. Ráhagytam.

Augusztus 23., csütörtök

Kicsit jobban vagyok. Ma megint Nils ébresztett, és mondta, hogy megyünk az iskolai fejesekkel találkozni. Ajajajj... Gyorsan összekapartam magam, és elkocsikáztunk a megadott helyre. Kb öt perccel utánunk megérkezett Mr. Nilsson, aki, ha megköveztek se tudom pontosan mi az iskolában, de elég fontos ember. Bevezetett minket az iskolába, ott találkoztam az osztályfőnökömmel (Ulf/Ölf, nem tudom, hogy kell írni) és még egy hölggyel. Na itt aztán rengeteg papírt kaptam. Egy nagyot, amin mind a négy iskolaépület rajta van, és egy részleteset, ami külön a Hedbergskával foglalkozik. Megkaptam továbbá az órarendemet, és a választható tantárgyak listáját. Haha, ezt sasoljátok! A legkorábban hétfőn, kedden és pénteken kezdek, fél kilenckor! A legkésőbb pedig szerdán, 10:10-kor! Atomzsírszuperkirályság, és nincs matekom! A matek választható tantárgy, de hogy nem azt fogom választani, az olyan biztos, mint a halál és a Reszkessetek, betörők! karácsonykor. Kaptam még egy papírt, amit később kitöltettem Karinnal. Ezen a fontosabb adatokat kérték, mint telefonszám, email-cím, lakcím. Kaptam továbbá egy példányt az iskola házirendjéből. Ezen ilyenek vannak, mint ,,tilos túl rövid szoknyát hordani" (ezzel nem lesz problémám), meg hogy ,,légy kedves és nyitott" (aki kedves és nyitott, azzal én is az leszek), ja és ,,nem verekszünk" (nem szoktam) (maximum visszaütni), meg ilyenek. Mikor ezeket átbeszéltük, körbevezettek az iskolában. Itt csak az irodákat mutatták meg, utána átmentünk a Hedbergskába. Ott aztán minden termet megnéztünk. Ki voltam akadva. Tudtátok, hogy a gyerekek év elején saját Macbookot kapnak, és azon dolgozhatnak egész évben? Haza is vihetik, csak év végén le kell adni. Azt hittem, agyam menten eldobom! Mikor végeztünk, Nilsszel elmentünk az egyik barátjáért, akivel megint csak gyúrni (hahahahahaha) mentek, út közben kiraktak engem a háznál. Egyedül lézengtem, aztán megjött Karin és Nils. A már említett adatlapot kitöltöttük Karinnal, aztán ők ketten elmentek kicsit vásárolni. Én tovább böngésztem a neten, mikor rájöttem, hogy ma este El Clásico. HOHOHOHÓÓÓ!!!!! Mikor mindenki otthon volt, gyorsan riadóztattam Pärt, hogy Nilsszel üzemeljék be a tévét. Még mindig nem ehettem, úgyhogy egy nagy pohár áfonyalével telepedtem a tévé elé, és szurkoltam a Királyi Gárdának. Nils Atlético-drukker, tehát a Barcát és a Realt is utálja, Pär szíve inkább a katalánokhoz húz, bár elismeri, hogy Oscar-díjas színészek kerülhetnének ki közülük. 3:1-nél már csak mi ketten néztük Nilsszel, de ő álmos volt, én pedig dühös, úgyhogy inkább kikapcsoltunk mindent, és elmentünk szunyálni.

Augusztus 24., péntek, első iskolai nap!

Kisebb pánikban ébredtem. Ez annak volt köszönhető, hogy előző este mindkét telefonomat és az iPodot is beállítottam fél hétre. Természetesen egyik se csörgött, mert az egyik le volt némítva, a másiknál nem mentettem el az ébresztést, a harmadik szimplán ostoba, úgyhogy mikor konstatáltam, hogy negye dnyolc van, úgy repültem ki az ágyból, mintha parittyából lőttek volna ki. Gyors Cheerios-adag, közben Nils lerakta elém a Rubik kockát, tökéletesen kirakva. Szerintem csalt, de nem akartam az orrára kötni. Úgy volt, hogy Pär visz be minket kocsival, de neki tíz perccel nyolc előtt el kell indulnia, úgyhogy sietni kellett. Gyors mosakodás, fogmosás, fésülködésnek csúfolt hajcibálás és kétségbeesett öltözködés után gyorsan bekaptam pár nyugtatóbogyócskát, és elhajtottunk az iskolához. Túl hamar odaértünk, Pärék kiraktak, jó tanulást kívántak, majd elspuriztak. Én egy rémült madárrajjal a gyomrom helyén beléptem az épületbe, és felmentem a megfelelő folyosóra. Legalábbis azt hittem. Vártam kábé egy negyed órát, mikor eszembe jutott, hogy eggyel feljebb vajon mi lehet... Naná, hogy a jó folyosó! Az osztályfőnököm pont akkor ment el az ajtó előtt, észrevett és üdvözölt. Utána bementem az osztályhoz.
Mikor mindannyian ott voltunk, akkor is kábé 13-an lehettünk összesen. Mindenki elmondta a nevét, de miután a memóriám és a svéd kiejtés is rémes, csak párat jegyeztem meg. Majd később megtanulom! A lányok voltak többségben, akárcsak otthon. Nem volt semmi érdekes, az ofő magyarázott a papírokkal kapcsolatban, amiket én már tegnap megkaptam. Utána mondta, hogy majd egyenként akar beszélni velünk, majd kiválasztott egy lányt az osztályból, aki amolyan ,,mentorom" lesz. Jennie-nek hívják, elég jófej csajszi. Kicsit vadul néz ki, mint egy emos punkrocker, de amúgy rendben van. Volt még két jó arc srác, Alexander és Bror. Alexander szeret beszélni, bár kicsit töri az angolt. Bror is folyton beszél, de az ő angolja jó, és ahogy a mondataiból érzem, jól ismeri PewDiePie-t. Bror és Jennie elkísértek a Hedbergska portájára, hogy kaphassak egy buszkártyát (itt ez a módi jegy és bérlet helyett). Ott bevártuk a többieket, aztán elmentünk ebédelni. A kaja fenséges volt! Kukoricát, sült krumplit és csirkecombot ettem (nem szeretem a combot, de ez valami mennyeien nézett ki). Fel is faltam mindent, már nyoma sem volt a korábbi betegségnek és a madárrajnak. Alexander is csatlakozott, aztán egy közös barát, Michaela, aki ugyanolyan vadul nézett ki, mint Jennie, csak ő szőke volt, nem fekete. Utána jöttek a többiek: Michaela barátja (nem tudom a nevét), Edgar, akire először azt hittem, hogy lány (alacsony, vékony, hosszú szőke haja van, és lányos arca), meg még két csávó, akiknek szintén nem tudom a nevét, csak azt, hogy hatalmasak és hangosak. Ebédeltünk, aztán elkezdtünk kifelé szállingózni. Elköszöntem az osztályfőnöktől, aztán a többiekkel elkezdtünk marháskodni. Illetve ők marháskodtak, én meg pislogtam, hogy ,,atyaég, ezek majdnem olyan hülyék, mint mi." Aztán mikor a két bengasrác elkezdte dobálni Edgart, rájöttem, hogy ,,vannak ezek hülyébbek is". Leültünk a suli előtt a lépcsőre, dumáltunk, aztán inkább visszamentünk, mert hideg volt. Három csaj elfoglalta a nagy kanapékat, úgyhogy mi öten összezsúfolódtunk egy háromszemélyes ülőalkalmatosságon. Mikor a csajok elmentek, gyorsan átrohantunk. Edgarnak első dolga volt elfeküdni, és közben nekem magyarázott. Elég forma srác, annyit röhögtem rajta, hogy már a könnyem is kezdett kicsordulni. Közben írtam egy sms-t Nilsnek, hogy ha tud, akkor jöhet értem. Elbúcsúztam a többiektől (szomorkodtak, és ez jólesett), aztán kimentem a suli elé, majd mikor bekanyarodott a Volvo, beugrottam fogadótesóm mellé. Kiderült, hogy Nilsnek nem volt olyan vidám napja, mint nekem. Elpocsékolt időnek érzett minden percet, amit aznap a suliban töltött. Később se lehetett felvidítani.
Pär hazajött, és mondta, hogy amint Karin is megérkezik, indulunk a nyaralóba. Leültem PewDiePie-t nézni, a végén már fájt a hasam a röhögéstől. Mikor Karin hazaért, gyorsan bedobtam néhány cuccot a kisbőröndbe, aztán indulás! Csodaszép tájon vágtunk át, aztán egy kacskaringós erdei úton, amin szerintem még Apa se tudna végigmenni, végül megérkeztünk a házhoz. Behordtuk a cuccainkat, pakolásztunk, ettünk, aztán Pär és Karin elvittek motorcsónakkal körbe az öbölben. Nem akartam elhinni, hogy ez a tenger, úgyhogy belemártottam az ujjam a vízbe, és lenyalintottam... nem volt valami sós, de meggyőzött, hogy ez a tényleg a Balti-tenger. Még a nyílt vízre is kimentünk egy picit. Gyönyörű volt! A visszafele úton Pär mosolyogva átadta nekem a kormányt, persze csak tréfából. Ugyanis mondtam neki, hogy ha egy darabban, vagy legalábbis élve szeretnének hazajutni, akkor ezt az igen kényes feladatot nem bízzák rám. Visszamentünk, mindenki elvolt még egy darabig, aztán Nilsszel megnéztük a Vasembert. Közben Karin szülei is átjöttek egy teára, és bemutatkoztak. Nagyon aranyosak, és ahhoz képest, hogy nem éppen fiatalok, elég jól beszélik az angolt.
A film végén elmentem a saját szobámba, megágyaztam (MU-s takaróm volt, rajta van Nistelrooy), és egy nagyot aludtam.

Augusztus 25. szombat, nagy parti!

Felkeltem, megreggeliztem, aztán Pärrel Nilst néztük, ahogy légpisztollyal lufikra lődözött. Néha a kis műanyag töltény visszapattant Pärre és rám, a végén pedig össze kellett szedni az összeset. Aztán egy játékot játszottunk, aminek a lényege: mindkét játékosnak/csapatnak hat felállított fahasáb mögé kell állni, és hat nagyobb rúddal el kell találni az ellenfél hasábjait. Középen a legnagyobb hasáb a Király, őt nem szabad eltalálni, amíg az ellenfél többi hasábját le nem döntöttük. Egyszer Nils nyert, egyszer mi Pärrel. Kiderült, hogy egész jól célzok. Kora délután megérkezett Maija és Sansa, és málnát szedtünk. Mondtam Maijának, hogy mindent szeretek, ami málnából van, de magát a gyümölcsöt ki nem állhatom. Ebédre házi hamburgert ettünk, később pedig Karinnal és Maijával elmentünk sétálni az erdőbe és a partra. Sansa is jött velünk, egész jól tűrte a sétát, bár a parton Maijának fel kellett vennie, mert szegény macsek olyan apró, hogy minden szikla közé beesett. Mikor visszaértünk, elkezdtünk készülődni a partira. Pärék meghívtak pár szomszédot, illetve egy jóbarátot és a feleségét Sundsvallból, amolyan nyárbúcsúztató-bulira. Volt két öreg ember, egy házaspár, akik mindketten nyolcvan fölött voltak, de jól beszéltek angolul. A bácsi még magyar szavakat és egy magyar altatódalt is tudott. Nils megkérdezte, értem-e, mit mond a bácsi, de megnyugtattam, hogy a külföldiek mindig így beszélnek magyarul. Volt ott még néhány barát, köztük Lars, aki elég nagyhangú ember volt, és a vacsora végére nála gyűlt össze a legtöbb üres italos üveg. A svédeknél szokás, hogy énekelnek egy dalt, aztán isznak. Mondtam, hogy Magyarországon ez fordítva van, nagyon tetszett nekik. Az énekléseket csak a felnőtt(ebb)ek művelték, én csak ültem csendben, Maija meg Nils az arckifejezéseimen röhögtek. Karin valami halas-rákos-kagylós levesfélét főzött, elég finom volt. Mellé kenyeret kaptunk, amit Lars felesége, Cecilia sütött. Szerintem még sülhetett volna tovább is, de szemmel láthatólag ez volt a normális, mert mindenki két pofára falta. Megkenték vajjal, sajtot vágtak rá. A levesből természetesen szinte mindenki két tányérral vett. A desszertkor Pär nekünk ,,gyerekeknek" is adott egy kevés puncsot, aminek elég erős illata volt, de maga az ital finom édes ízű. A felnőttek elénekelték a dalukat, aztán ittak. Lehet, hogy hagynom kellett volna egy kis italt, mert egyből lehúztam az egészet jó magyar szokás szerint, de utána jöttek a pohárköszöntők. Mit volt mit tenni, egy bögre zöld teával ittam a jelenlévők egészségére.
Később Maijával és Nilsszel megnéztük a vasember 2-t, utána Pärrel és Maijával hazavittünk néhány embert csónakkal, majd visszaspuriztunk, mert bár kevés felhő volt az égen, az egyik eléggé villogott, ami tudomásom szerint nem éppen jó dolog. Amúgy amikor felnéztem a csillagokra, leesett az állam: nem a sarki fényeket láttam, mint arra először számítottam, hanem a Tejútrendszert. Annyira szép volt, és annyira lenyűgözött, hogy kb egész úton felfele bámultam.
Ezután még egy kicsit fent voltunk, és odaadtam Maijának az ő ajándékát (egy album a magyar művészet ezer évéről). Nagyon tetszett neki, mondta, hogy innen fog ihletet meríteni. Egy szakértő figyelmével nézegette a könyvet, és egy csomó festményről meg szoborról tudott mesélni.
Fogmosás, utána alvás. Alvás előtt Sansa még beslisszolt a szobámba, és elkezdtünk megbarátkozni. Legalábbis ezt vettem ki abból, hogy felugrott mellém az ágyra, és hagyta, hogy simogassam. Jó fej cica.

Augusztus 26., vasárnap

Utolsó nap a nyárilakban! Negyed tizenkettőkor keltem fel, ittam egy pohár dzsúszt, és csatlakoztam Maijához, aki Sansával játszott. Utána kimentünk áfonyát szedni. Király gyümölcs ez az áfonya, csak egy baj van vele: rettenetesen makacs lila foltokat hagy a bőrön és a ruhán. Sőt, a cipőn is! Viszont rengeteg nő belőle, úgyhogy volt vele munka bőven. Pär barátja, Martin és a felesége is segített nekünk. Utána Maijával és Karinnal elmentünk Ceciliához, néhány dolgot elhoztunk tőle, egy szív alakú kőtálat pedig átvittünk az öböl másik oldalára, egy másik ismerősnek, aki behívott minket teára. Én se teát, se kávét nem kértem. Maijával böngésztük az IKEA-katalógust, és próbáltam gyakorolni a svédet. Maija megdicsért, hogy nagyon szép a kiejtésem, és tanítgatott néhány szóra. Kiültünk a... jobb szó híján erkélyre (olyan, mint egy erkély, csak falai vannak, üvegből. Szinte minden svéd háznak van ilyenje, sőt, ez elterjedtebb, mint a hagyományos erkély), és a hölgy megkínált mandulás sütivel. Ilyen jó mandulás sütit én még nem ettem!! Istentelenül finom volt, a piskóta csodás, puha, a süti teteje meg mézes-mandulás, nem túl édes, pont jó, aaaaaaaaaaahhhhh...
Visszatérve a földre és a nyaralóba, ettünk egy kis maradékot (mi Maijával hamburgert, Pär és Karin levest), utána szép lassan összepakoltunk és hazajöttünk. Nils már kora reggel eljött, és itthon várt minket. Kipakoltunk, aztán vacsoráztunk (halat) (hihetetlen, mennyiféleképpen el tudják készíteni a halat!), és beszélgettünk. Kérdezték, mikor kezdem holnap a sulit, mondtam, hogy 10:10-kor. HAHAHA! Utána arról kezdtek beszélni, hogy osszuk be, ki mikor főz vacsorát. Én erre gondolatban csak annyit mondtam: WTF!? Nagyokat nevettek az arckifejezésemen, és Nils biztosított, hogy ő, azaz Mr. Mesterszakács Nils majd segít nekem, ha kell. Karin is mondta, hogy ha kitalálom, mi lesz a nyami, elvisz vásárolni. Vacsi után Maija is megadta a számát, aztán beosztottuk Karinnal a napokat. Én a keddet választottam, lévén az a kedvenc napom. Kettőkor végzek a suliban, lesz időm kotyvasztani is. Később Nils és Maija elmentek Maijáékhoz aludni, Karin meg kölcsönadott nekem egy szennyestartó kosarat, aminek nagyon örültem, mert idáig mindent feltornyoztam a bőröndömre. Beszélgettünk a főzésről meg az iskoláról, aztán Pärrel elmentek aludni. Szerintem lassan én is megyek. Pá nektek, holnap fagyizás közben lesztek szívesek rám gondolni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.